Vehemens szurkolónak tartja magát a műsorvezető, aki elmesélte, milyen szinten izgul akkor, amikor a férje pályára lép.
Kiemelkedően fontos időszak következik Lékai-Kiss Ramóna családjában, ugyanis a férje, Lékai Máté a magyar kézilabda-válogatottal együtt ott van a párizsi olimpiai játékokon. A műsorvezető az elmúlt időszakban igyekezett mindenben támogatni a férjét.
Kétféleképpen tudom támogatni őt. Az egyik az, hogy megfőzőm a kedvenc ételeit – a bolognai spagettit és a rántott húst –, a másik a türelem. Elképesztő, hogy milyen energiákat mozgat meg egy meccsen, ezért az én dolgom az, hogy hagyom pihenni, és türelmesen állok hozzá. Ez persze nőként nem mindig egyszerű, pláne feleségként, de amikor az olimpia a tét, akkor nagyon ügyesen csendben tudok maradni
– kezdte a Hot! magazinnak Rami.
Az édesanya a fiával együtt kinn volt azon a sorsdöntő meccsen, amikor eldőlt, hogy Mátéék csapata indulhat az olimpián.
„Fantasztikus élmény volt, amikor több ezer magyar ember szíve egyszerre dobbant. Az pedig hatalmas boldogság volt, hogy ott volt velem Noé is, aki az apukája mezszámában, vagyis 66-os mezben szurkolt. Amikor a lelátón ülünk, nem vagyok a leghiggadtabb, sőt inkább a vehemens szurkolók közé tartozom. Máté a szerelmem, és amikor küzd, akkor vágyom a sikerére, talán még jobban is, mint a sajátomra. Ilyenkor azon sem gondolkozom, hogy vesz-e a kamera. Nagyjából négy infarktust hordtam ki!”
Bevallom, amikor visszanéztem a képeket az olimpiai selejtezőről, egy picit elszégyelltem magam, ugyanis a körülöttem ülő idegeneknek rendszeresen fogtam a fejüket, a kezüket, sőt a pólójukat is húzogattam!
– nevetett.
Pedig nincs abban semmi szégyellni való, hogy egy feleség ilyen lelkesen drukkol a férjének, sőt az olimpián ez kifejezetten elvárt!
„Noéval kimegyünk az olimpiára, hogy élőben nézhessük meg, ahogy az édesapja meccsről meccsre küzd az álmaiért. A mérkőzéseken annyira izgulok, hogy nem kapok levegőt, szédülök, majdhogynem elájulok! Azt szoktam érezni, hogy légszomjam van, majd azt, hogy szomjas vagyok, de közben mégsem akarok inni. Ülni is akarok, de fel is akarok állni. Ez egy teljesen megmagyarázhatatlan érzés. Szerintem jobban izgulok, mint ő!”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre