Döbbenetes, milyen körülmények között élt Budapesten Petőfi és Szendrey Júlia - mutatjuk az első közös otthonukat

A Dohány utca nyüzsgő forgatagában ma kevesen gondolnak arra, hogy a 16-os szám alatt ház állt (ugyan nem a jelenlegi formájában), amelynek falai között a magyar történelem és irodalom két ikonikus alakja, Petőfi Sándor és Szendrey Júlia kezdte meg közös életét. Az 1838-as pesti árvíz után újjáépített Schiller-ház nem csupán egy polgári bérház volt a sok közül: innen indultak rendszeresen a Pilvax kávéház felé azok a fiatalok, akik később márciusi ifjakként vonultak be a történelembe. Mutatjuk ezt az épületet!

A mai épület már nem úgy néz ki, mint akkor, amikor  Petőfiék itt laktak, ám a hely szelleme ma is különleges. Az utcáról szemlélve nehéz elképzelni, hogy itt élt az a fiatal házaspár, amelynek története a magyar nemzeti emlékezet része.

Petőfi még az esküvő előtt kérte meg jó barátját, Egressy Gábort, hogy keressen számára megfelelő lakást Pesten. A költő ekkor már nem egyszerű albérletet szeretett volna, hanem olyan otthont, amely méltó lehet egy családalapítás előtt álló házaspárhoz. Az elvárások nem  voltak szerények: legalább három tiszta, világos szobát szeretett volna, lehetőleg utcai kilátással, jó levegővel és megfizethető bérleti díjjal. Egressy később levelében panaszkodott is a feladat nehézségére, hiszen a megfelelő lakás megtalálása korántsem bizonyult egyszerűnek - írta meg a lakáskeresés történetét a Pestbuda.hu.

Végül a Dohány utcai Schiller-ház első emeleti lakása lett a befutó. A lakás mai szemmel nézve nem számított fényűzőnek, de egy középosztálybeli polgári család számára kifejezetten kényelmesnek mondható volt.  A bejárati ajtó egy előszobába nyílt, ahonnan három irányba lehetett továbbhaladni. A központi helyiség egy kisebb, utcára néző szoba volt, amelyet ebédlőként használtak. Innen lehetett belépni a két nagyobb, kétablakos utcai szobába.

Az egyik szobát Jókai Mór bérelte ki, aki nemcsak barát, hanem egy ideig lakótárs is volt. A másik nagyobb helyiség Petőfiék nappalija, dolgozószobája és fogadószobája volt egyben. Ehhez kapcsolódott az úgynevezett alkofen, egy ablak nélküli hálófülke, ahol a házaspár aludt.  A lakás mérete még túl nagynak is bizonyult számukra, ezért döntöttek úgy, hogy az egyik szobát kiadják Jókainak. Ez anyagilag sem jött rosszul, hiszen a lakás végül a tervezettnél jóval többe, évi 650 váltóforintba került.

Petőfiék lakásáról sok részletet lehet tudni

A későbbi vagyonelkobzási leltárból ma szinte szobáról szobára rekonstruálható, hogyan nézett ki Petőfiék lakása. Az ebédlőben egy hosszú, fényezett asztal állt tizenkét székkel. A helyiségben két kredenc is helyet kapott, amelyekben porcelán étkészleteket, poharakat, kávésfindzsákat és más háztartási eszközöket tároltak. A nappalit a kor divatjának megfelelő biedermeier bútorok tették elegánssá. Kék-fehér huzatú kanapé, karosszékek, dívány, kerekasztal és könyvállvány teremtettek otthonos hangulatot. A hálórészben két fényezett ágy, éjjeliszekrények, szekrények, egy mosdó és egy toalett-tükör szolgálta a mindennapi kényelmet. És természetesen nem hiányozhatott az íróasztal sem, ahol a versek születtek.

Kiderült: Petőfi egy zöld posztóval borított íróasztalnál dolgozott, amelyen öntöttvas tintatartó és asztali lámpa állt. A leltár tanúsága szerint Szendrey Júliának is volt saját íróasztala és külön írószerekkel felszerelt munkasarokkal rendelkezett. Ez különösen figyelemreméltó egy olyan korban, amikor a nők önálló szellemi munkája még korántsem volt magától értetődő.

A Schiller-ház jelentősége azonban túlmutat egy fiatal házaspár mindennapjain. A Dohány utcai lakásból gyakran indult útnak Petőfi, Jókai, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula a közeli Pilvax kávéházba. Ezeken a találkozókon formálódtak azok az eszmék és tervek, amelyek végül az 1848. március 15-i eseményekhez vezettek.

Amikor ma végigsétálunk a Dohány utcán, nehéz elképzelni, hogy ugyanitt jártak azok a fiatalok, akiket a történelem könyvekből ismerünk.