A szabadság nyomában: végigjártuk Petőfiék pesti forradalmának helyszíneit a BP Műhellyel

A séta a legendás Pilvax kávéház egykori helyszínénél indult, a mai Petőfi Sándor utcában. Itt gyűltek össze 1848. március 15-én reggel a márciusi ifjak: Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és társaik.

Heil Kristóf Mihály jogtörténész, a BP Műhely operatív igazgatója itt vezette vissza a résztvevőket a reformkor kezdetéhez.

A helyszínen Kovács Tamás színművész felolvasott egy szövegrészletet a korabeli sajtóból, ami a '48-as népek tavaszáról szól, tehát a párizsi és a bécsi forradalomról, aminek hatására egykoron aktivizálták magukat a márciusi ifjak.

A séta résztvevői ekkor hallhattak arról is, kik tartoztak a márciusi ifjak közé, és még azt is megtudták, hogy mit ittak a Pilvax asztalainál a forradalmi hangulatban. Innen a társaság a mai Puskin mozihoz vonult, amelynek helyén egykor a Magyar Királyi Egyetem orvosi kara működött. Megtudtuk: 1848-ban Petőfiék tudatosan keresték fel az egyetemeket, hogy minél több fiatalt mozgósítsanak.

– magyarázta Heil Kristóf.

Az egykor itt álló jezsuita épület ma már nem létezik: a XIX. század végi városrendezések során lebontották, helyén ma egy historizáló palota áll. A séta következő állomása az Egyetem tér volt. A templom mellett egykor a nagyszombati egyetem pálos kolostorban működő kara működött: itt tanultak jogászok, bölcsészek és mérnökök. Itt már egyre nagyobb tömeg gyűlt össze

– mondta a jogtörténész.

A résztvevők ekkor már szinte maguk előtt láthatták a lelkes fiatalokkal megtelő utcákat. A séta következő állomása a Kossuth Lajos és Szép utca sarkán álló épület volt, ahol a Landerer és Heckenast nyomda működött és amely ma is áll. Itt nyomtatták ki cenzúra nélkül a 12 pontot és a Nemzeti dalt, ami a sajtószabadság szimbolikus pillanatává vált.

A helyszínen Kovács Tamás színművész Petőfi naplójából olvasott fel egy ide vágó részletet. A szövegben a költő a forradalmat egy különleges hasonlattal írta le:

A séta a Nemzeti Múzeumnál folytatódott, amely az egyetlen olyan ikonikus helyszín, amely ma is szinte ugyanabban a formában áll, mint 1848-ban. A Pollack Mihály tervezte klasszicista épület előtt többezres tömeg gyűlt össze azon a márciusi napon, annak ellenére, hogy szitált az eső.

Heil Kristóf azonban egy elterjedt tévhitet is tisztázott:

Egy másik érdekes részletet is megtudtunk arról a napról: a forradalmárok ekkor rövid szünetet tartottak, konkrétan haza küldték ebédelni az embereket, majd délután háromra hívták vissza őket a múzeum elé.

A múzeumi gyűlés után a forradalmi tömeg a pesti városházához indult, majd a Vigadó térnél álló hajóhídon átkelt Budára. Ott a Helytartótanács elé vitték a követeléseiket, majd a Bécsi kapu térnél kiszabadították Táncsics Mihályt.

Az események végül ismét Pesten értek véget, itt folytatta az útját a várostörténeti séta. A forradalmárok a mai Astoria közelében álló egykori Nemzeti Színházhoz vonultak, amikor vissza jöttek Budáról. Itt már az ünneplésé volt a főszerep. Az eredetileg tervezett előadás helyett Katona József Bánk bánját játszották volna, de a tömeg bevonulása miatt a műsort megszakították. A Nemzeti dal, a Himnusz, a Szózat és a Rákóczi-induló hangjai töltötték meg a színházat.

A helyszínhez egy romantikus legenda is kötődik.

– mesélte Heil Kristóf.

Bár Budapest arculata sokat változott az elmúlt közel két évszázadban, a forradalom története ma is végig követhető a város utcáin. Ha legközelebb elsietünk egy belvárosi buszmegálló vagy mozi mellett, talán már eszünkbe jut: lehet, hogy éppen ott állunk, ahol egykor a szabadság történetének egyik legfontosabb napja zajlott.

Petőfiékről többet tudhatsz meg, ha meghallgatod a podcastet:

Ha kíváncsi vagy arra, hogy kik voltak a márciusi ifjak, és milyen politikai folyamatok vezettek a sorsfordító nap eseményeihez, illetve mit jelentett a 12 pont, és miért vált március 15. a magyar nemzeti emlékezet egyik legfontosabb ünnepévé akkor nézd meg a BP Műhely legújabb podcastjét, amiben Heil Kristóf Dr. Hermann Róbert történésszel beszélget a témáról.