Időutazás a Városligetben – a mocsártól a Milleniumig, a Zene Házától a Vajdahunyad váráig

A Városliget szélén, a  Hősök terén gyülekeztünk, ahol már a naplemente fénye csillant a szobrokon. A séta résztvevői között minden korosztály képviseltette magát: kisgyerekes anyukák, nagyszülők, egyetemisták és fiatal párok. A programra nagy volt az érdeklődés, hamar be is teltek a helyek.

A vezető, dr. Heil Kristóf történész nem száraz előadást tartott, hanem mesélt. Kovács Tamás színművész korabeli szövegekkel teremtett atmoszférát. A századfordulós cikkek, korabeli szövegek egészen más dimenziót adtak a sétának, mintha tényleg belecsöppentünk volna a régi korokba. 

Nehéz elképzelni, de kétszázötven évvel ezelőtt a Városliget helyén mocsár és ökörlegelő terült el.

– magyarázta Heil Kristóf, miközben körbenéztünk a mostani fasorok között.

 Megtudtuk: Mária Terézia is próbálkozott fásítással, de csak II. József szigorú rendelkezései után indult meg valódi rendezés. A sétán szinte láttuk magunk előtt, ahogy a mocsár helyét fokozatosan fasorok, sétautak és tavak váltják fel.

A 18. század végén Boráros János városbíró javaslatára Pest már szórakoztatónegyedet akart létrehozni itt. Vendéglőket, mulatóhelyeket, tavakat és szigeteket terveztettek, Batthyány József érsek bérbe is vette a területet. A vizeket szabályozták, tavat alakítottak ki két szigettel, ám az érsek halálával a munka félbeszakadt.

A város végül 1805-ben visszavette a területet, és József nádor irányításával kezdődött meg a Liget igazi aranykora. Pályázatot írtak ki a rendezésre, és Nebbien Henrik tervei nyertek. Érdekesség, hogy a kivitelezést közadakozásból finanszírozták: 45 ezer forint gyűlt össze, amiben arisztokraták és egyszerű polgárok is részt vettek. 

A Városligetben az új épületek is belesimulnak a tájba 

Ahogy sétáltunk a ligeti utak között, egyszer csak kibukkant a fák közül a Magyar Zene Háza, ami különleges tetőszerkezetével olyan, mintha lebegne. A Fudzsimoto Szószuke által tervezett ikonikus intézmény, amely zenei kiállításokat, koncerteket, workshopokat és zenepedagógiai programokat kínál egész évben. 

Innen néhány lépés a Városligeti Műjégpálya, amelyről megtudtuk: 1926-ban itt épült Európa második gépi hűtésű pályája. A vezetőnk részletesen mesélt a 62 kilométer hosszú csőrendszerről, amelyben mínusz 12 fokos sós víz keringett.

 A korcsolyázás nemcsak sport volt, hanem elegáns társasági esemény: a fiatalok itt ismerkedtek, a polgári családok itt mutatták meg új téli ruháikat, és a jégpálya körül állandóan nyüzsgött az élet.

A séta következő állomása a Vajdahunyad vára volt. 

– mondta Kristóf. 

Az épület azonban annyira megtetszett a pesti polgároknak, hogy végül kőből újjáépítették, és ma is ez áll a tó partján.

A Széchenyi fürdő történetét hallgatva megálltunk egy pillanatra: kevesen tudják, hogy a vizét már 1868-ban kezdték fúrni, és Zsigmondy Vilmos geológus munkájának köszönhető, hogy ma Pesten is feltör a gyógyvíz.

A séta során szó esett a régi mutatványosokról, a Vurstliról, ahol hőlégballonost, kardnyelőt és körhintát láthattak a 19. századi pestiek. 

Másfél kilométer és néhány évszázad után a csoport az állatkertnél búcsúzott. 

A séta valóban olyan volt, mint egy időutazás: mocsárból lett park, ideiglenesnek szánt várból turistalátványosság, szórakozónegyedből modern kulturális központ. A Városliget ma is Budapest szíve és történeteit mindig érdemes újra és újra felfedezni, most is sok új információt megtudtunk.