Ilyen volt Buda, amikor még nem volt "örök főváros" - BP Műhely séta a reformkori várnegyedben

A Bécsi kapu térről induló séta nemcsak a múltba vezetett, hanem alaposan átírta mindazt, amit a Budai Várról hittünk.

Budapest, október – Buda Vára – melyet a köztudatban Magyarország örökös királyi székhelyeként tartunk számon – valójában meglepően rövid ideig töltött be valódi központi szerepet Buda két legrégebbi fogadójának története. Heil Kristóf túravezető már az első mondatával felkapta a résztvevők fejét: amit tankönyvekből megtanultunk, csupán ráaggatott dicsőség. Az 1686-os visszafoglalás után ugyanis romhalmaz fogadta a keresztény felszabadítókat 

Szerzetesek mentek, bürokrácia jött

A várnegyed újjáépítése során kis telepesek, kézművesek és hivatalnokok népesítették be az utcákat, nem pedig udvari nemesség. A valódi változást azonban csak a 18. század vége hozta el. II. József császár a feloszlatott szerzetesrendek által üresen hagyott épületekbe költöztette be a közigazgatás és kormányzás intézményeit – ekkor vált Buda végre valódi központtá.

Lenézve a Vérmezőre 

A séta résztvevői a Kapisztrán téren megálltak, ahol Kovács Tamás Petőfi Sándor Vérmező című költeményét szavalta el. A verses dráma különös erővel csengett azon hely szomszédságában, ahol egykor valóban vér öntözte a talajt, a magyar jakobinusok kivégzésének színhelyén.

Fogadó a Vörös Sünhöz: színház, bál, de kávé nélkül

A Hess András téren álló Fogadó a Vörös Sünhöz volt Buda első valamirevaló vendégfogadója az 1700-as évektől 1805-ig, ahol színelőadások és bálok igen, de kávé nem volt. 

 – jegyezte meg Heil.

A Fortuna fogadó: Itt kezdődött a pesti kávéházkultúra

A Fortuna utca 4. szám alatt álló épület volt az első igazán reprezentatív szálláshely Budán, amelynek földszintjén 1784-ben Buda első kávéházát nyitották. A kávézó azonnal a budai társasági élet központjává vált – itt találkoztak rendszeresen a jakobinus mozgalom képviselői is az 1790-es évektől kezdve. A luxusfogadó nem véletlenül épült épp ekkor: II. József kormányhatóságai Budára költöztek, így a tanácsnak gondoskodnia kellett vendéglők és szállók építéséről, mivel ekkoriban csak egy vendéglő működött, a Fogadó a Vörös Sünhöz, amely nem volt kellően reprezentatív.

1848 márciusa: börtönajtók tárulnak

A séta egyik legmeghatározóbb pillanata az egykori József laktanyánál következett, ahol Táncsics Mihály és Kossuth Lajos börtöncellái álltak. Kovács Tamás itt Táncsics saját visszaemlékezéseit olvasta fel arról a történelmi pillanatról, amikor 1848. március 15-én a forradalmi tömeg kiszabadította őt a várbörtönből. A szavak különös erővel hangzottak azon a helyen, ahol a magyar szabadságvágy egyik legfontosabb szimbolikus eseménye játszódott le.

Három koronázás árnyékában

A Szentháromság téren a séta résztvevői a 18-19. század fordulójának közigazgatási épületeit keresték – némelyik ma is áll, mások már csak a turistákat eligazító térképeken élnek tovább. A Mátyás-templom előtt Heil Kristóf három koronázási szertartás történetét elevenítette fel: Buda nemcsak politikai, hanem szimbolikus központ is volt, ahol a magyar királyok (I. Ferenc, Ferenc József és IV. Károly) esküt tettek Isten és a nemzet előtt.

Leszállt az este a Turul alatt

A séta Donáth Gyula monumentális Turul-szobrának tövében ért véget, miközben a Duna és Pest panorámája lassan beleolvadt az esti homályba. A résztvevők nemcsak gazdagabb történelmi ismeretekkel, hanem új szemlélettel tértek haza: a Budai Vár története sokkal bonyolultabb annál, mint amit a turista prospektusok sugallanak.