A november 16-án elhunyt színésznő maga volt az úrinő, akiről csak kevesen tudták elképzelni és még kevesebben tudták róla, hogy annak idején nem csak a színpad, de a „pacalevő partik” királynője is volt.
Galambos Erzsit három nappal a 92. születésnapja előtt kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben. Kedden, a jeles napon a Metropol arra jutott, utánajár, hogy annak idején hogyan teltek a már életében legendává vált színészóriás születésnapjai. Logikusnak tűnt, hogy egy pályatársát kérdezzük erről, így került szóba Oszvald Marika, aki 1972-től 1983-ig tartozott egy társulathoz Galambos Erzsivel. Arra gondoltunk, hogy az operettszubrett emlékeiből kérdésünkre előtörnek majd a féktelen társulati bulik emlékei, de ennél végül sokkal érdekesebb történet kerekedett a beszélgetésből.
„Nem igazán emlékszem hatalmas közös bulikra abból a tizenegy évből, amíg egyszerre voltunk társulati tagok a Operettszínházban, de hát nem is voltunk egy generáció. Ugyanakkor jól emlékszem azokra az évekre, amikor én még kislány voltam és Galambos Erzsi gyakori vendég volt nálunk, hiszen a lakásunk nagyon közel volt, illetve van a színházhoz, ahol édesapámmal és édesanyámmal is sokat játszott együtt.”
Előadás után rendszerint mindenki, vagy legalábbis sokan kötöttek ki nálunk és hatalmas pacal- és körömpörköltevő partikat tartottak.
„Ezek tényleg nagyon jó kis bulik voltak, én pedig tátott szájjal figyeltem Erzsit, aki szinte megbabonázott engem a személyiségével. Ő volt számomra az egyetemes színésznő, akit maximalizmusáért és szakmai alázatáért csak csodálni lehetett” – kezdte lapunknak a Kossuth-és Jászai Mari-díjas színésznő, aki 16 éves korában tegeződött össze bálványával, akivel végül nagyon jó barátságot kötöttek.
„Számomra a világ legtermészetesebb dolga volt számomra, hogy 1972-től igazi színészóriások vettek körül az Operettben, hiszen a szüleim révén eleve ők voltak a közegem. Én akkor húszéves voltam és már négy éve tegezhettem Galambos Erzsit. Persze nem is tehettem volna másképp, hiszen erre ő maga utasított egy kétszavas, de igen határozott kérdéssel. Annyi történt, hogy éppen a szüleimmel voltam a színházban, amikor valahol az öltözők környékén szembejött velem Erzsi. Én jól nevelt kamaszként egy jó hangos kezeit csókolom felkiáltással köszöntöttem, mire ő kikerekedett szemmel rám meredt és csak ennyit kérdezett: mit mondtál? Nos, attól a pillanattól fogva tegeződtünk” – idézte fel emlékeit Oszvald Marika.
„Galambos Erzsi egyszerűen jó fej volt. Egy nagyon közvetlen ember, aki telis-tele volt segítőkészséggel. Mindemellett egy a szó legnemesebb értelmében vett modern nő volt, aki még életében ikonná vált és megkapta a neki járó helyet és tiszteletet a szakmától és a közönségtől is” – tette hozzá a színésznő.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre