Függőleges Budapest: a város legkülönlegesebb liftjeinek nyomába eredtünk

Amikor belépünk egy budapesti társasházba, általában a lépcsőház szépsége vagy éppen lepusztultsága ragadja meg a figyelmünket. A legtöbben észre sem vesszük, hogy a sarokban ott áll egy több mint százéves műszaki emlék: a lift. Pedig Budapest valóságos felvonó-nagyhatalomnak számít. A Magyar Felvonó Szövetség adatai szerint Magyarországon körülbelül 30 900 személyfelvonó üzemel, és a szakemberek becslése szerint ennek akár a fele Budapesten található. Ez azt jelenti, hogy a fővárosban több mint tízezer lift emeli nap mint nap az embereket a magasba.

Budapest első személyliftje nem egy palotában vagy középületben, hanem egy fotóművész házában működött. Az 1870-es évek elején Klösz György, a magyar fotográfia egyik úttörője építtette be a Kossuth Lajos utca 1. szám alatti lakó- és műteremházába a város első személyfelvonóját. A kor legmodernebb technológiájának számító, vízmeghajtású hidraulikus lift nemcsak kényelmi eszköz volt, hanem egyben látványosság is. Klösz emlékét ma emléktábla őrzi a Ferenciek tere metróállomás folyosóján és egykori házának falán.

A liftek története Budapesten valójában még korábban kezdődött. Az 1850-es évek végén épült meg a Duna-parton a kor egyik leglenyűgözőbb ipari létesítménye, az úgynevezett Elevátor-ház. Az ötven méter magas monstrum a mai Közraktárak helyén állt, és hatalmas gőzüzemű emelőszerkezeteivel a gabonaszállítás központja volt. A teherhajókból gépi elevátorok emelték ki a zsákokat, majd futószalagokon és további felvonókon keresztül jutottak a megfelelő silókba. A korabeli Budapest egyik legmodernebb technológiai csodájának számított.

A budapesti bérpaloták jelentős részében már az építéskor gondoltak a liftre. A századforduló idején a felvonó még státuszszimbólumnak számított. A tehetősebb polgárok számára épített házakban a lift ugyanolyan természetes része volt az épületnek, mint a díszes kapu vagy a márványlépcső. A Klotild-palotákban például már a megnyitáskor működtek liftek. Az 1902-ben elkészült épületek a korszak luxusát testesítették meg.

Sok régi budapesti lift ma is eredeti külsejében üzemel. 

• Kovácsoltvas rácsok, kézzel készített díszítések, 
• sőt virágmintás fémdíszek díszítik őket. 

Az Aranykéz utcában található egyik 1941-es felvonó például olyan tulipánmintás fémmunkával készült, amely inkább műalkotásnak, mint közlekedési eszköznek tűnik.

A régi rácsos felvonók sokakban félelmet keltenek, pedig a szakemberek szerint nincs ok pánikra. A legtöbb ilyen szerkezetet az évtizedek során többször korszerűsítették. A fülkéket legalább három acéldrótkötél tartja, emellett biztonsági fogókészülék is védi az utasokat. Ha elszakadna a kötél, a szerkezet automatikusan megállítja a fülkét. Sőt sok esetben a százéves külső mögött teljesen modern vezérlés működik. A régi liftek egyébként egészen másként üzemeltek. Nem lehetett őket az emeletekről hívni, csak küldeni. Ha valaki felutazott a harmadikra, illett visszaküldenie a földszintre, hogy a következő lakó is használhassa.

A legenda szerint Budapest legrégebbi, ma is létező személyfelvonója a Ferenciek tere közelében található egy társasházban – írta meg a Bors. A szerkezetet 1898 körül építették be, és a történetek szerint maga Ferenc József császár is használta. Akár igaz a legenda, akár nem, a lift a főváros egyik legértékesebb műszaki emléke.

A lift, ami soha nem áll meg 

Ha van felvonó, amely köré mítoszok épültek, az a páternoszter. A körforgó személyfelvonó folyamatosan mozog. Nincs ajtó, nincs megállás. Aki használni akarja, annak menet közben kell be- és kiszállnia.  A páternoszter neve a Miatyánk latin kezdőszavaiból származik: „Pater Noster”, vagyis „Mi Atyánk”. A név állítólag a rózsafüzér gyöngyeire emlékeztető, végtelen körforgásból ered.

A leggyakoribb tévhit szerint életveszélyes a legfelső vagy legalsó szintig bent maradni. Ez azonban nem igaz. A kabin egyszerűen átfordul és folytatja útját a másik irányba (természetesen nem szó szerint fordul át, így nem fejjel lefelé folytatjuk az utunkat). A páternoszterek ma már ritkaságnak számítanak Európában, sőt több országban tiltják az új építésüket. Budapesten azonban még mindig több működik. A legismertebbek közé tartozik a Belügyminisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Markó utcai bíróság, a Magyar Államkincstár, a BKV Akácfa utcai székháza, valamint a Széll Kálmán téri egykori Postapalota – ma Pénzmúzeum – páternosztere.

Miközben a belvárosi palotákban százéves műemlék liftek működnek, a külső kerületek panelházaiban egészen más világ fogadja az utasokat. A budapesti liftállomány jelentős része a Ganz Felvonógyár terméke. Ezeket szerelték be a nagy lakótelepek többségébe, és sok közülük már negyven évnél is idősebb. A szakemberek szerint ezek a szerkezetek rendkívül strapabírók, de az intenzív használat nyomot hagy rajtuk. Nem véletlen, hogy a 10 évnél idősebb lifteket évente kétszer kötelező ellenőrizni, míg az újabbakat elegendő egyszer.