Fodor Zsóka fontos üzenete: „Ha egyszer demens leszek…”
Az elöregedő társadalmak egyik, keveset emlegetett sajátossága, hogy egyre többen és többen vagyunk és leszünk érintve ebben a kényes, ugyanakkor igazán fontos témában. Fodor Zsóka most felhívja a figyelmet a demenciára, vagyis az időskori elbutulásra.
Tudjuk, mit jelent ez a szó, mégis sokan, a legtöbben csak félve mondjuk ki. Kezelni pedig még kevesebben tudjuk úgy az ebben szenvedő, többnyire idős rokonainkat, ahogyan azt kellene. Többek között ezért hívták életre szakemberek a Solidium-Ápolás könnyedén TikTok-oldalt, ahol gyakorlati tanácsokkal találkozhat minden érintett, vagy a téma iránt érdeklődő ember. Ezen a felületen jelent meg a napokban Fodor Zsóka színésznő, aki minden videóját ezzel a hatásos mondattal kezdi: „Ha egyszer demens leszek...”
Fodor Zsóka egy nagyon fontos kezdeményezés mellé állt / Fotó: Szabolcs László
Fodor Zsóka elmondja, mit tehetünk, mi a feladatunk...
„Ha egyszer demens leszek, ne féljetek tőlem! Nem fogok szörnyeteggé válni, csak kicsit eltévedek majd bennetek, az időben és önmagamban is.”
Olyan lesz, mintha az emlékeim ködbe burkolódznának és én ott tapogatóznék köztük.
„Keresve valami ismerőst, egy illatot, egy hangot. A ti arcotokat...” – hangzik el a döbbenetesen erős és emocionális első videóban, melyet továbbiak is követnek.
Ma indul egy különleges sorozat. Zsóka hangján hallhatjátok azt a világot, amiről a demens emberek már ritkán tudnak beszélni. „Ha egyszer demenciám lesz…” Ezzel a mondattal kezdődik minden rész. Egy-egy apró üzenet arról, mit élhet át az, aki lassan elveszíti az emlékeit és mennyire szüksége van a szeretetre, amit tőletek kap. Nem magyarázat ez, nem tanácsadás. Inkább egy csendes közelítés: hogyan láthat minket az, aki néha már nem talál vissza a szavakhoz. Köszönjük, hogy itt vagytok. A következő napokban több rész is érkezik és reméljük, hogy mindegyik egy kicsit közelebb visz ahhoz, hogy jobban értsétek ezt a különös, törékeny világot. Ez a sorozat nektek szól. Nektek, akik szeretitek, gondozzátok, kíséritek őket.
Fodor Zsóka a második, rövid videóban azt próbálja meg elmagyarázni a nézőknek, hogy a demens embernek nem arra van szüksége, hogy kijavítsák, ha hibázik, vagy látszólag badarságokat beszél.
A teljes videót már eléred a YouTube-csatornánkon, ott is várunk, kövess minket, sok értékes tartalmat találsz ott is. 🔗 https://youtu.be/IQwsNJzLNlY?si=J1iKWiKKZP5uvKpF A demenciában élő ember sokszor nem a valóságból lép ki…hanem egy olyan helyre, ahol még biztonságban érzi magát. Egy emlékbe, egy régi délutánba, egy anyai hangba. És ilyenkor nem az a legfontosabb, hogy „helyre tegyük”, hanem hogy ne essünk neki a valóságunkkal. Nem kell meggyőzni. Nem kell javítani. Elég néha csak kísérni egy rövid darabon azt az álmot, amiben éppen él. A mai rész erről szól. Arról a csendes szeretetről, amely nem igazítani akar hanem megengedni, hogy valaki egy kicsit ott maradhasson, ahol még nem fáj semmi. A sorozat következő részét már délután láthatod.
A teljes videót már eléred a YouTube-csatornánkon, ott is várunk, kövess minket, sok értékes tartalommal. 🔗 https://youtu.be/IQwsNJzLNlY?si=J1iKWiKKZP5uvKpF Ahogy haladunk előre a demenciában, egyre több név, arc és pillanat veszíti el a helyét. De a szeretet, különösen az a fajta, amit évtizedeken át adtunk és kaptunk soha nem csak az emlékekhez kötődik. A mai rész arról szól, hogy az érintés, a hang, egy gyengéd mozdulat néha többet őriz meg a kapcsolatokból, mint maga az emlékezet. Hogy akkor is ott vagyunk valaki szívében, amikor már nem tudja kimondani a nevünket. A demens ember sokszor nem emlékezni tud… hanem érezni. És ez a fajta emlékezés néha tisztább, mint bármi más. Holnap délelőtt érkezik a következő rész.
A teljes videó már elérhető a YouTube-csatornánkon, ott is várunk, érdemes bekapcsolódni, sok különleges tartalmat találsz. 💙 🔗 https://youtu.be/IQwsNJzLNlY?si=J1iKWiKKZP5uvKpF A demenciában élő ember számára az önállóság utolsó darabjai sokkal többet jelentenek, mint egyszerű mozdulatok. Egy kanál megfogása, egy falat önálló felemelése, egy lassú lépés mind egy-egy apró bizonyíték arra, hogy még maradt valami az énükből, valami, amihez méltósággal kapaszkodhatnak. A mai rész arról szól, hogy néha nem sietni kell, nem átvenni a feladatot, és nem „megcsinálni helyettük”. Hanem hagyni, hogy a saját tempójuk még számítson. Hogy a maradék önállóság ne vesszen el kapkodásban, türelmetlenségben, túlzott jó szándékban. A méltóság sokszor nem a nagy pillanatokban van, hanem abban az apró mozdulatban, amit még képesek megtenni egyedül. A sorozat következő része délután érkezik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.
