„Megharaptam” – Zacher Gábor eddig sosem hallott részleteket mesélt magánéletéről

Még mielőtt bárki rosszra gondolna, le kell szögeznünk: Dr. Zacher Gábor és felesége semmi olyasmivel nem foglalkozik, ami a doktor úr praxisában téma lehetne. Arról van szó, hogy a toxikológus egész tacskófalkát felügyel, akik az internet böngészésének köszönhetően kerültek hozzájuk. Az egyenes stílusáról közismert orvos a Hot! magazinnak mesélt kutyáikról. Az interjúból kiderült, hogy jól kezeli az ön­törvényű kis ebeket, de azért előfordul, hogy ő a harapósabb.

Első kutyájuk érkezése nem volt egyértelmű, mert a körülmények nem feltétlenül indokolták, hogy állatot tartsanak. A részletekről Zacher Gábor előadása éppen olyan szórakoztató, mint amit megszokhattunk tőle.

„Az első kutyánk, Zseton 6 évvel ezelőtt érkezett hozzánk. Akkor még nem kertes házban laktunk, így kicsi kutyát szerettünk volna, de olyat, aminek nem lapos az orra. Ő kennelből származik, ilyen koszorú, olyan bizonyítvány, kutyafüle – de azért kicsinek meg kellett regulázni” – kezdte a magazinnak az orvos fekete kutyusának történetével.

Mint kiderült, sajátos – de hatásos – módszereit a nevelés tekintetében is alkalmazza, és első kutyájuknál nem ijedt meg a fajta természete által diktált kihívásoktól.

– mutatta be a módszer sikerét.

Bővül Zacher Gábor falkája

Egy kutya akkor érzi jól magát, ha társaságban lehet, bár a tacskóknak már fiatal korukban meg kell tanítani az együttélést más állatokkal és gyerekekkel. Egyébként is elég öntörvényűek, nem keresik igazán gazdájuk kegyeit. Azonban akadnak kivételek, mint Zacher Gáborék esetében is.

„Szerettünk volna egy társat Zsetonnak, így a feleségem elkezdett kutyás oldalakat nézegetni. Lynácska a Futrinka Tacskó Fajtamentés védence. Amikor odamentünk, teljesen odavolt, ezért döntöttünk úgy, hogy ő jön velünk haza. A kocsiban a feleségem megjegyezte, hogy »ennek a kutyának pörköltszaga van«. Szóval egy otthoni fürdetés után rögtön elvittük kozmetikushoz” – árulta el a doktor.

Dr. Zacher Gábor és felesége nem csak szórakozásból fogadta be a kis állatokat. Ezzel egy sokkal szomorúbb sorstól kímélték meg őket, de ez olykor sok energiát és törődést igényelt.

„Málna a Noé Állatotthon segítségével egy gyepmesteri telepről jött, koszosan, lesoványodva, hulló szőrrel – 3 hónap alatt sikerült rendesen feltáplálni. Nagyon izgága kutya, az elején párszor kislisszolt a kert­kapun. Már kétszer hozta vissza egy helyi kutyás egyesület, a budafoki CHIPet Csapat. Azóta mérlegelte a helyzetét, és marad a fenekén”– tudósított az egészségügyi szakember, akinek józan belátása úgy látszik, kutyáira is átragadt.

Zacher Gábor felesége „nem szokott le”

Ha pedig már lúd, legyen kövér! Aki egyszer megtapasztalta, milyen jó érzés segíteni egy elesett teremtményen, az örökre más szemmel nézi a világot. És bár minden tacskót nem lehet megmenteni, a tájékozottság fontos, amit Zacher Gábor felesége, Mónika példája is mutat.

 Amikor elmentünk érte Lajosmizsére, a feleségem hozta Zsetont is (szintén Futrinka Tacskó Fajtamentés). Féltünk, hogy letépik egymás fejét, de nem: Zseton rámondta az igent, hogy jöhet, ott szaladgáltak édesen egymás mellett.”

Nem is ő lenne a szókimondó, de közkedvelt stílusú Zacher Gábor, ha nem lenne meg a frappáns véleménye a tacskóról, mint fajról. Ráadásul négyszeres gazdiként (is) bátran adhatunk a szavára.

„Ha az ember a tacskót hátulról látja, ahogy a kis »sparheltlábaival« igyekszik előre, azon nem lehet nem nevetni! Aranyos tréfái a természetnek, azzal együtt, hogy eredetileg vadászkutyák. Ők négyen egy falka, négyen hatfelé mennének, és rettentő erősnek érzik magukat” – zárta gondolatait a magazinnak adott interjújában a szakember.