Évtizedes titokról rántotta le a leplet L. Péterfi Csaba, aki a most megjelenő könyvében mutatja meg Pécsi Ildikó írását, amiből kiderül, mi volt az oka, hogy kettejük barátsága végleg tönkrement.
A Kossuth- és Jászai Mari-díjas Pécsi fogadott fia a Pécsi Ildikó: Úgy, ahogy volt című művében számos naplóbejegyzést és magánlevelezést használt fel a könyvéhez, amiről egyeztetett a színésznő fiával is.
Így kerültek elő azok az írások, amelyekben Pécsi Ildikó felfedi, miért ment tönkre a kapcsolatuk Törőcsikkel, akivel egykor olyan jóban voltak, hogy családilag is összejártak – írja a Blikk.
A szomorú történet akkor kezdődött, amikor Pécsi Ildikó 1994-ben az MSZP országgyűlési képviselője lett, amit Törőcsik Mari nagyon sérelmezett.
„Arra fel voltam készülve, hogy a politikai ellenfeleim megtesznek majd mindent annak érdekében, hogy ne sikerüljön megvalósítani a tervemet, de arra nem számítottam, hogy a szakma egy része is ellenem fordul majd. Hogy egyszerűen megtagadnak. Voltak, akikkel nem foglalkoztam, de volt olyan is, akit korábban igen nagyra tartottam, és nem értettem, miért lettem az ellensége vagy ellenfele. Az egyik ilyen személy Törőcsik Mari volt” – olvasható az írásban a színésznő vallomása.
„Korábban nagyon jóban voltunk, sokszor járt nálunk a férjével, Maár Gyulával Gödöllőn, több filmben is játszottunk együtt, és nekem nagy példaképem volt. Csodáltam a tudását, játékát, karakterét. A legnagyobb színésznőnek tartottam mindig. Képviselőségem után ez a kapcsolat egyszerűen megromlott. Pontosabban fogalmazva, Mari számára én többé nem léteztem. Sosem tudtam meg az okát, miért haragítottam magamra, mert nem volt hajlandó még csak beszélni se velem. Egyszer szerettem volna tisztázni vele, mi történt, ezért felhívtam telefonon, találkozót kértem tőle, de ő csak annyit válaszolt, nekünk nincsen miről beszéljünk egymással, és rám vágta a telefont. A döntését elfogadtam. Azt gondoltam, ezzel le is zártuk ezt a témát, de sajnos később még sokszor szembekerültem ellenszenvével” – írta Pécsi Ildikó.
„Nem lehettem a Nemzet Színésze. Tudomásom szerint számtalan alkalommal ott voltam a jelöltek között, de a végső döntés mindig egy személyen múlt, aki kimondta, ameddig ő él, én soha nem kapom meg ezt az elismerést. A szavazások után a pályatársaim közül többen felhívtak és az elnézésem kérték, hogy nem én leszek a következő Nemzet Színésze. Sőt, előfordult, hogy maga a díjazott hívott fel és kért elnézést. Én mindig mosolyogva megköszöntem, és megnyugtattam, hogy a legjobb helyre került” – fogalmazott Pécsi. „Valóban így is gondoltam, mert mindannyian megérdemlik, akik megkapták. Nekem pedig el kellett fogadjam egy személy ellenvéleményét. Az ember nem kaphat meg mindent.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre