Novembertől különös érzés kerít hatalmába egy-egy boltban vagy bevásárlóközpontban. Kicsit olyan, mintha izgulnék, talán reflux vagy csak szimplán rosszat ettem. Aztán egyszer csak meglátom a mikulásokat, a díszeket és felcsendül Mariah Carey örökzöldje… és savlekötő helyett egyszerűen kimenekülök az épületből. Nem hiába hív anyám „kicsi Grincsnek”, ugyanis ez az állapot december 26-a 23:59-ig tart nálam, vagyis a kötelező készülődés, indokolatlan zablások és a „must have” családi körök végéig. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy egy totál antiszociális ember írja ezeket a sorokat, gyorsan leszögezem, hogy egyrészt jófej vagyok (és szerény), másrészt nem a szeretet kifejezésével, hanem a „muszáj” szóval van gondom. Baromira örülnöm kell december 24-én, még akkor is, ha szar napom van, mert az utolsó rohanásban ugyanazt a nyolc karácsonyi dalt kell mindenhol meghallgatnom és néha úgy vagyok vele, hogy George Michael után szabadon a szívemet adnám a múlt karácsonyért, ha az az utolsó lett volna.

Nah, idén arra jutottam, hogy kiűzöm magamból a zöld pocakos karácsonytolvaj énemet és igyekszem átadni magam az ünnep szellemének. Erre a legjobb megoldás bekapcsolni a Netflixet és karácsonyi filmeket nézni. Mindig szerettem belecsapni a lecsóba, úgyhogy fogtam magam és az „ünnepi körökben” népszerűnek tartott Dolly Parton: Karácsony a kisváros terén című teljesen giccses zenés filmet választottam. Azt rögtön tudtam, hogy nem én vagyok a célközönség. Majd eltelt kilencvennyolc csillogó, cukormázzal és hatalmas tanulságokkal teli perc és a végén írtam egy rövid jegyzet arról, hogy miért jó ez a film:

Ez a film azért jó, mert...

– A vetítése után a koronavírus is elmenekül a Földről és végre elmehetek egy rendes buliba.

– Politikai konfliktusokat oldana meg.

– Fizikai erőszak nélkül lehetne kínozni, vallatni embereket. (Itt merült fel bennem, hogy Dolly tuti a titkosszolgálatnak dolgozik.)

– Az olyan grincsek, mint én még jobban fogják utálni a karácsonyt.

– Nem Mariah Carey All I want for Christmas is you-ja lesz a világ leggázabb karácsonyi dala, hanem a Christmas is a time for sharing.

– Dolly Parton szerint egy angyal úgy néz ki, mint egy üvegcipős agyonplasztikázott sztripper, három kiló póthajjal. Elnézve őt, ha ilyenek az angyalok, lehet, megéri rossznak maradni...

– Ugyanazt a számot tizenkétszer végighallgathatjuk... Christmas is a time for sharing.

– Berger még él a Hairből, de jobb lett volna, ha nyugdíjas marad.

– Christine Baranski jó színésznő, de némi pénzért a lelkét is eladja az ördö… vagyis Dollynak.

– Két teljesen fehér embernek lehet latino gyereke. (Biológiai úton.)

– Van esélye a Zoltán Erika Tánciskola első rostáján kiesetteknek arra, hogy musicalben szerepeljenek és indokolatlanul ugráljanak minden jelenetben.

– Az amerikai neurológusok egy súlyos autóbaleset után (mondanám hogy spoiler, de nem) három óra alatt úgy összeraknak, hogy Dolly-val énekelsz.

– SPOILER - Totál elnézhető, ha apád lenyúlja a gyerekedet és örökbe adja, mert egy bulin összekavartál egy sráccal és teherbe estél. Így is ő a világ legjobb apukája, sőt hithű katolikus.

Jah, hogy a sztoriról nem írtam semmit… hát a Karácsonyi ének menopauzás verziója, logikai bukfencek tömkelegével.

Ezúton köszönöm Dolly Partonnak, hogy továbbra is megtartotta hitemet abban, hogy „kicsi Grincs” maradjak a jövőben is!