Csodálatos hagyományok! Mennyire ismered a szüreti kifejezéseket?

1. Babonák és népszokások

A régi szép időkben a szőlő betakarítása zajkeltéssel indult. A paraszti szőlőkben a szedők általában lányok, asszonyok voltak, akik vödrökbe, kosarakba szedték kacorral, vagyis egy késsel a napérlelte szőlőfürtöket. A vidám nótát olykor megszakította egy-egy „puttonyos” felkiáltás, ami a legényeknek szólt, hogy a termést háti puttonyaikban mielőbb a pincékhez hordják.

2. Jellegzetes, ízes fogások

A szüret igazi népünnepély volt, a falu apraja-nagyja kora reggeltől késő estig a szőlőhegyeken tevékenykedett. Még az ifjú bakák is hazatértek a szolgálatból, egyrészt, a munkálatok miatt, másrészt, ekkor szövődtek a legnagyobb szerelmek. A házigazda persze nem hagyta viszonzatlanul a kemény munkát: a napot friss kenyérrel, szalonnával, kolbásszal indította, délután pedig töltött káposzta, kása, gulyás és csörögefánk csillapította a korgó gyomrokat. 

3. Füstből jósoltak

Nagyszüleink idejében a szőlő kötözését végző asszonyok a lemetszett venyige égetésével jósolták meg a termés várható bőségét és sikerességét: úgy hitték, hogy ha a szőlővessző fanyar füstje a tőke fejére száll, bő termés várható, de, ha magasra szökik, a gazda szűkös évre számíthat.

4. Féltek az ártó szellemektől

A gonoszűző népszokások változatos formában jelentek meg a paraszti életben. A falvak népe tartva az ártó szellemektől és a rontást hozó boszorkányoktól, szentelvízzel loccsantották le az szüretből hazatérő gazdát és annak otthonát, de a házfüstölés is bevett szokás volt ekkoriban. Míg a szapora ostorpattogtatás kiválóan bevált az ördög elűzésére.

5. Minden évben ugyanakkor

A szüret kezdetének időpontjához sok helyen ma is büszkén ragaszkodnak az emberek. A legtöbb térségben Szent Mihály napjához (szeptember 29.) vagy Simon-Júdás névnapjához (október 28.) kötik a szőlőtőkék betakarításának kezdetét, amely akár november végéig is eltarthat.

6. Záruljon egy bállal

A nehéz munkát rendszerint a szüreti felvonulás követte, és ma sincs ez másként. A menetet a borkirály vezette, de fontos szerepet kapott a bíró, a bírónő, kiknek kíséretéhez tartoztak a csőszlegények, a csőszleányok, valamint két pandúr és két kisbíró. A zenészek végigjárták a szüretelő családokat, és aki bírta, reggelig mulatott.