„Bízunk benne, hogy Csenge egy napon jobban lesz” – az első akadályt legyőzték, de messze még a teljes győzelem

Sokan csak nézik a bajt, de kevesen vannak, akik valóban cselekszenek. Dudás Ildikó az a „földre szállt angyal”, aki nem fordította el a fejét, amikor meghallotta a kislány történetét. Felismerte, hogy a mezőcsáti Csenge családjának nemcsak sajnálatra, hanem tettekre van szüksége. Ildikó fáradhatatlan munkája, a folyamatos posztok, a szervezés és a hit hozta el azt az eredményt, amiről a család eddig csak álmodni mert: a 300 ezer forintot, amely a Borsóház kapuját nyitja meg a kislány előtt.

Forgó Csenge családja végtelen hálával gondol rá. Számukra ez a pénz nem csupán egy összeg a számlán, hanem egy hétnyi remény, kőkemény munka és a hit, hogy a lassan ötéves kislányuk egyszer a saját lábán indulhat el a világba. Ildikó megmutatta, hogy egyetlen ember szándéka képes egy egész közösséget megmozgatni, és reményt adni ott, ahol a reménytelenség uralkodott.

Az út neheze még a mezőcsáti Csenge előtt áll: miért kell folytatni a gyűjtést?

Bár az első 300 ezer forint összegyűlt, fontos megértenünk: a rehabilitáció egy maraton, nem sprint. Ez az összeg egy hét intenzív kezelésre elegendő a Borsóházban. Aki ismeri a mozgássérült gyermekek fejlesztését, tudja jól, hogy egyetlen hét csak a kezdet. Csenge lábai most fognak „tanulni”, és ehhez a tanuláshoz folyamatosság kell.

A család nem állhat meg a gyűjtéssel. A mindennapok terhei így is súlyosak: Csenge heti öt alkalommal jár Mezőcsátról Miskolcra rehabilitációra. Ez a napi ingázás, az üzemanyag, a speciális eszközök és a kiegészítő terápiák költségei felemésztik a tartalékokat. És ott vannak a magánvizsgálatok is. Az egészségügyben sokszor nincs idő várni a sorunkra – ha egy speciális ortopédiai vagy neurológiai konzultáció kell, azt azonnal meg kell fizetni, különben elvész a korábbi eredmény.

Versenyfutás az idővel: készen kell állni a váratlanra is

A kislány gyógyulása nem várhat. Ha az orvosi szakvélemény szerint az ország távolabbi pontjára kell menniük egy-egy speciális kezelés vagy vizsgálat miatt, nincs idő heteket gyűjteni az utazási költségre. 

 – hangzik az édesanya aggodalma.

Éppen ezért a gyűjtés most új szakaszba lép. Már nemcsak a Borsóház kapuja a cél, hanem az a biztonsági háló, amely megtartja Csengét az úton. Olyan alapra van szükség, ami fedezi a magánorvosok díját és az utazások költségeit, hogy a szülőknek egyetlen dologra kelljen koncentrálniuk: fogni Csenge kezét, és tartani benne a lelket a tornák alatt.

Köszönet minden egyes forintért

A család hálája nemcsak Ildikónak, hanem minden egyes adományozónak szól. Legyen az ötezer vagy ötvenezer forint, minden fillér közelebb viszi a mezőcsáti kislányt az önálló járáshoz. Most, hogy a Borsóházban Csenge egyheti kezelése biztosítva van, a család reménykedik benne, hogy a fejlődés elindulhat.

– mondta a Metropolnak Forgóné Csilla, Csenge édesanyja.

Segítsünk, hogy ez a küzdelmes út ne a pénz hiánya, hanem a kitartás diadala miatt maradjon emlékezetes. Csenge már készen áll a harcra, Ildikó készen áll a szervezésre – mi pedig készen állunk arra, hogy egy emberként álljunk mögéjük. Mert minden gyermek megérdemli az esélyt az egészséges életre.