"Egy kis humor hatalmas lendületet ad" - így táncolnak péntekenként a Borsóházban!

Péntekre a gyerekek fizikailag és lelkileg is elfáradnak. A Borsótánc egyfajta buli, ami segít nekik felszabadultan hazamenni. Plusz energiát, motivációt ad. Ez a program nemcsak nekik, hanem nekünk is kikapcsolódás, együtt sírunk-nevetünk, fejlődünk a hét folyamán, bohóckodva lezárjuk a közös munkánkat

Van egy jó mondás: Nem tudsz valakit átvinni a csónakodon a túlpartra anélkül, hogy te magad is meg ne érkeznél. Pontosan ez történik itt. A gyerekekkel közösen haladunk, fejlődünk, és közben mi magunk is erősebbé, empatikusabbá, jobb emberré válunk

Ezek a gyerekek nagyon értékesek. Ha a világban feleannyi hála, szeretet és kitartás lenne, mint bennük, akkor gyönyörű szép világot élnénk. Ők azok, akik minden nehézség, fájdalom vagy hiszti ellenére is újra és újra megcsinálják, mennek tovább. Sajnos nincsen más lehetőségük, az egészsség a tét. Le a kalappal előttük és családjaik előtt, mi csak napi 2-3 órában vagyunk velük, ők a többi időben folyamatosan, egy életen át dolgoznak az egészségért

Persze, néha én is elfáradok, hogy mi ad erőt? Volt egy kislány, aki pár évvel ezelőtt autóbalesetet szenvedett, a bal oldala volt érintett. Éppen nagyon rossz napom volt, nem volt kedvem semmihez, nem sokat beszéltem a terápiánkon. A kislány viszont megkérdezte tőlem: „Milyen érzés, hogy van két egészséges kezed?” Pár másodpercre megfagyott a levegő… meg én is. Nagyon mélyen elgondolkodtam. Lehet, hogy nekünk is vannak problémáink, de azok többnyire megoldódnak. Bizonyos gyermekek élete viszont talán soha nem fog teljesen „megoldódni”. Én miért szomorkodjak, ha neki ennyire nehéz? Ilyen ez, amikor ketten megyünk át a csónakban a túlpartra együtt - tanulunk egymástól. Ez az eset mélyen megérintett. Az egészséges embernek ezer kívánsága van, de a betegnek csak egy

Minden másodpercben ott kell lenni fejben, figyelni, alkalmazkodni. De ha akár csak egy gyerek elmosolyodik az egy óra alatt, már megérte. Ez a munka alázatra, tiszteletre tanított, és persze humorra, arra ami igazából az élet  sava-borsa, ezért én hálás vagyok, és semmiért sem cserélném el