Sírkövet építettek be egy budapesti ház falába, mutatjuk, miért

A budapesti Wekerletelep utcáin sétálva első pillantásra békés, rendezett kertvárosi hangulat fogadja az embert. A századfordulós házak, a különleges térszerkezet és a csendes utcák miatt sokan Budapest egyik legkülönlegesebb városrészeként emlegetik. Kevesen tudják azonban, hogy itt az egyik budapesti ház falában egy több száz, sőt talán több mint ezer éves titok lapul.

A ház falába egy faragott sírkődarabot építettek be. Nem egyszerű díszről van szó: ez a kő egy letűnt világ néma tanúja, amely túlélte a rómaiakat, az Árpád-kort, a középkort és a modern Budapest születését is.

1909-ben kezdték meg a kispesti Wekerletelep építését. A nagyszabású munkálatokat tereprendezés előzte meg, és ekkor történt valami egészen váratlan. A későbbi Hungária út alatt régi templomromokra bukkantak. Nem egyszerű alapkövekről volt szó: a feltárások szerint egy román kori templom maradványai kerültek elő, amely feltehetően az eredeti szentlőrinci Árpád-kori templom lehetett.

A lakótelep építésekor a hely különlegessége miatt végzett ásatást Lux Kálmán építész és műemlékvédő 1909 szeptemberében a területen. A romok között olyan lelet került elő, amely még a szakembereket is meglepte.

A kövek közül kiemeltek egy faragott kőlemezt, ami egy sírkő fedlapja. A lemezen egy stilizált edényből kinövő, egymás felé hajló és összefonódó két szőlőinda látható. Felirat nem volt rajta, ettől vált igazán titokzatossá a lelet.

A budapesti ház falába épített sírkőről nem tudni, kié volt

Nem tudni, kinek vagy kiknek a sírját fedhette egykor. A történészek szerint azonban az egymás felé hajló, összefonódó szőlőindák szimbolikája arra utalhat, hogy egy pár közös síremléke lehetett. Talán házastársaké. Talán szerelmeseké. Talán olyan embereké, akiknek nevét már örökre elnyelte az idő. A szőlőinda ráadásul különösen erős szimbólum: az örök életet, az összetartozást és a túlvilági kapcsolatot is jelenthette.