Behorpadt koporsók mellett zacskózott halotti hamvak: mindent hátrahagyva menekültek a ravatalozóból

Az élet egyik alapvető ösztöne, hogy irtózunk a haláltól. Ha egy szerettünk meghal, nem feltétlenül szeretnénk őt látni, mert félő, hogy élettelen, mozdulatlan teste lesz az, amire később emlékezni fogunk, nem pedig az, ahogyan élt. Noha a keresztény világkép szerint meg kell halni ahhoz, hogy üdvözüljünk, azért az emberek többsége retteg a haláltól, és az amögött rejlő ismeretlen bizonytalanságtól. Valakinek azonban a halottakkal is foglalkozniuk kell. Most egy elhagyatott ravatalozóra találtak. 

Manapság egyre népszerűbb elfoglaltság régi, elhagyatott épületeket felkeresni és feltérképezni. Ilyenkor eljátszunk azzal a gondolattal, hogy vajon milyen lehetett ez a hely, amikor még élt. Nos, az egyik népszerű romokat kutató fotós egy olyan helyet talált, ahol az élet mindig csak a periférián mozgott. Egy elhagyatott ravatalozót talált ugyanis, amely tele volt koporsókkal, urnákkal, anyakönyvi és halotti kivonatokkal, és még emberi hamvakat is talált zacskóban. Sokakat a hideg is kiráz ettől a látványtól. A megsárgult fotók még mindig a polcokon hevernek, amelyeken visszamosolyog az élet egykori emléke.