"Szégyelltem a testem" - Lola fájdalmas vallomást tett, most először beszél erről

A saját tapasztalatom, hogy egy várandós nő külsejéről szinte mindenkinek van véleménye az interneten. A fiatalabb generáció elfogadóbb és empatikusabb, ezért veled együtt örülnek. Sőt! Boldogan megosztják veled a saját élményeiket. 
Szeretik a különleges, kicsit más dolgokat. Már bátrabban vállalják a pocakot, nem érzik, hogy rejtegetni kellene. Nem várják el, hogy egy nő a várandósság alatt visszafogott és szentéletű legyen. ☺️ 
Ha nem tetszik nekik valami, teljes nyugalomban tovább görgetnek és élik tovább az életüket. Nem akarnak mindenáron beléd rúgni. 
Azonban létezik egy olyan generáció, aki azt érzi, hogy mindenről véleményt kell mondania. Meg kell osztania, hogy rondának lát. Szerinte egy normális terhes has nem így néz ki. Egyébként is egy valamire való nő ilyenkor terhes ruhákat hord. Mert azt kell! Megjegyzik, hogy mennyivel aranyosabb kislány voltál 17 évesen, azóta teljesen kifordultál magadból, hogy itt mutogatod magad. Van aki azt gondolja, hogy egy állapotos nőnek egyszerűen el kellene tűnnie a színről, hiszen senkire nem tartozik, hogy babát vár és ez csak magamutogatás. És mégis, egy nő hogyan hordhat ebben az időszakban feketét? Miért sminkeli magát? Még fodrásznál is volt és a haját is befestették? Micsoda? Sportolsz? Te normális vagy?

Ellenben ha ezek a dolgok elmaradnak, akkor megjegyzik hogy bizony nem kellene ennyire elhagynod magad…
Ha 8 hónapos terhesen még színpadon állsz, akkor egyáltalán minek kellett az a gyerek, ha már otthon vagy, akkor fogalmad nincs arról milyen az igazi munka…
Voltak akik megírtàk nekem, hogy csalódást okoztam nekik, sosem gondolták volna, hogy ilyen leszek.
Ők nem is ismernek, soha nem találkoztak velem személyesen, egyszerűen él a fejükben egy kép egy általuk ismert cuki, rózsaszín felhőben lebegő kislányról, aki sosem voltam. ☺️

A sok pozitív és kedves üzenet mellett bizony én rengeteg ilyet is kapok. Az elején még nagyon rosszul esett, mostanra inkább érdekes társadalmi jelenségnek gondolom.
Sokan nem tudják, de sok-sok évre volt szükségem ahhoz, hogy elfogadjam és megszeressem a külsőmet. Ennek rengeteg oka volt. Huszonévesen teljesen pánikba estem, ha a barátaim strandra akartak menni, mert számomra kész tortúra volt, hogy fürdőruhában kell lennem. A színpadon is igyekeztem olyan ruhákat viselni, amik sokat takartak. Ha néha többet mutató ruhában láthattatok, ott bizony órákig győzködött a stylistom, hogy ez jó lesz így. Nem szerettem és szégyelltem a testem.

Számomra nagyon felszabadító érzés, hogy most, az összes plusz kilómmal, a pocakommal és nagyon messze a top formámtól annyira jól érzem magam a bőrömben nőként, mint talán soha.
Ezért büszkén mutatom meg nektek ezeket a képeket.
Mert szeretem őket.
Minden nő és minden kismama más és más. Egyikünk többet változik ebben az időszakban, a másikunk nem. Van aki tud sportolni és van akinek a séta is nehézséget okoz. Van aki élvezi ezt az időszakot és van aki alig várja, hogy vége legyen. Ez mind teljesen rendben van!
Ami nincs rendben, az a minősíthetetlen stílusú kommentelés, internetes bántalmazás, ami sokkal többet árul és a kedves felhasználóról, mint gondolná.
Nagyon bízom benne, hogy egyszer nálunk is trend lesz az igazi női összetartás. Amikor a generációk felemelik egymást, nem a sárba tiporják. 🙏🏼
Én már látok erre jeleket. ❤️