Annak idején bizonyosan milliók látták azt a kicsit furcsára sikerült beszélgetést, amit Friderikusz Sándor folytatott az akkor még valóban kölyökképű színésszel. Bár Rudolf Péter végül minden szavát visszavonta, adásba került a vallomás…
Ha egy tévés legenda túr kicsit a kissé naftalinszagú, „archív-fiókban”, igazi gyöngyszemekre bukkanhat. Különösen igaz ez Friderikusz Sándorra, aki annak idején szinte az egész országot képes volt a képernyők elé ültetni a Friderikusz-show-val, ahol felvonultatta a hazai sztárvilág minden valamirevaló szereplőjét, sőt a nemzetközi porondról is hazánkba tudott csábítani jó néhány karaktert. Sok víz lefolyt azóta a Dunán, de talán éppen az idő múlása teszi még izgalmasabbá azokat a műsorrészleteket, amelyeket Magyarország első számú showmanje a nyári időszakban csepegtet a YouTube-csatornáján keresztül.
Így került elő a „visszavont interjú” Rudolf Péterrel, aki egy valóban furcsa hangulatú beszélgetésbe bonyolódott Friderikusz Sándorral. „Elképesztően vágytam arra, hogy szeressenek, ezért egy amolyan udvaribolond-szerepet készítettem magamnak. Például a seregben is ezt tartottam az egyetlen túlélési módnak, és ezt a mai napig fenn is tartom. Kezdek megbarátkozni azzal a helyzettel, hogy a hét első három napján depressziós és mélységekben gondolkodó vagyok, majd a következő háromban sármőr, jópofa és nagyon kedves, vasárnap pedig pihenek.
Szinte furcsállom is, hogy a világnak ez valamilyen módon gondot okoz.
Persze igaz, hogy én magam is problémát csináltam ebből önmagamnak, és ez biztosan ki is sugárzott” – vallotta az akkor alig 30 éves színész, mire Friderikusz Sándor némi joggal, tamáskodva reagált, hiszen Rudolf Péter addigra már számos színházi és filmes főszerepet tudhatott maga mögött, és az ország egyik legkedveltebb fiatal színésze volt. Rudolf Péter ezért egy történettel adott magyarázatot a különös lelkiállapotára, vagy inkább lelkivilágára.
„Van egy emlékem, ami tulajdonképpen erre az egészre választ ad. Hordozok valamit…”
Alapvetően vesztes alkat vagyok, és ettől valószínűleg szerethető is, és egyben eladható is.
„Tízéves voltam, amikor egy tornaversenyen indultam, és otthon felejtettem a tornanadrágomat, ami elég kellemetlen volt. Kaptam egy kölcsönnadrágot egy nálam kétszer-háromszor nagyobb fiatalembertől. Annyira röhejesen néztem ki, hogy amikor megcsináltam a két gyakorlatot, az egyikre 9,1-et, a másikra 9,2-t kaptam. Mindenki rajtam röhögött, mert lifegett rajtam a nadrág. Hihetetlen volt, de én nyertem” – idézte fel gyermekkori emlékét 1992-ben Rudolf Péter, aki a beszélgetés végén visszavonta korábbi szavait, illetve módosította azokat.
Tulajdonképpen nagyon boldog ember vagyok. Mindent visszavonok, amit eddig mondtam! Inkább öt nap vagyok jól és csak kettőben depressziós…
– nevetett a színész.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre