A 41 éves korában elhunyt színésznő életkedve és életöröme másoknak is hatalmas lendületet adott. Tompos Kátya néhány éve mesélt kedvenc szerepeiről, a színházról és arról, hogy mivel foglalkozott volna, ha nem színésznő lett volna.
Tompos Kátya küzdelme csupán néhány héttel ezelőtt vált publikussá, amikor betegsége már olyan fázisba jutott, hogy a nyilvánossághoz fordult, mert anyagi tartalékai elfogytak a kezelésre, amely Magyarországon nem volt elérhető.
A felhívást egy alapítvány tette közzé, amelyben “Szeretünk Kátya” címen jótékonysági gálát szerveztek a színésznőnek. Közönsége egy emberként mozdult a hírre, Kátyának pedig úgy tudni, az összeg is összegyűlt a kezelésére, sajnos azonban túl későn, a színésznő május utolsó hajnalán öröklétre szenderült.
Kátya egy korábbi interjújában arról beszélt, hogy színház és filmezés között nem tud dönteni, mindkettőt nagyon szereti. Ha azonban nem érkezett volna meg a színház az életébe, egész más területen dolgozott volna. „Lehet, hogy tolmács lennék, vagy idegenvezető, biztosan énekelnék, képzőművészettel, esetleg iparművészettel foglalkoznék - vallotta a színésznő 2021-ben, amikor, mint már tudjuk, már jelentkezett a betegsége.
Kátya megszámlálhatatlan szerepet tudhatott a háta mögött, játszott a Valami Amerika második és harmadik részében, a Poligamyban, A nejem, nőm, csajom-ban, és a Coming Out-ban, hogy csak ismertebb filmjeit említsük, színpadi szerepeivel már az egyetem elvégzése után folyamatosan lenyűgözte a közönséget.
A My Fair Lady és az orosz klasszikus szerepek, mint Csehov Sirályának Nyinája vagy Osztrovszkij Katyerinája a Viharból volt a kedvencem. De szerettem a Köntörfalak Esztijét és az Ahogy tetszik Rosalindáját is, vagy éppen Polly-t a Koldusoperából, Sally-t a Cabaret-ból…
Netflixes limonádában nehezen tudta volna elképzelni magát, de akadt olyan álma is, ami sosem válhatott valóra: „Jó sorozatban bármikor játszanék. Ha már a Netflixnél tartunk, az Emily Párizsban című sorozatban nem játszanék szívesen, egymásra pakolt klisék tömkelegét láttam benne, viszont egy Ricky Gervais-féle Afterlife karakter eljátszásáért az életemet adnám.
Kátya a koronavírus-járvány okozta átállás kapcsán is csak mosolyogva legyintett az online színház okozta nehézségekre:
Én inkább úgy vagyok vele, hogy ez egy ilyen időszak, amelynek köszönhetően fel kell találnunk magunkat. A közönség reakciója persze hiányzik, de annak kell örülni, hogy sok olyan előadást örökítenek meg, ami talán a modern technika segítségével megmarad az utókornak. Persze az lesz az igazi, ha majd valóban megnyitják a színházakat és lesznek nézők.
A teljes interjú a Colore oldalán olvasható.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre