„Szerintem ez apának nagyon tetszene” – egy évvel a tragédia után még mindig napi szinten gondol apukájára Suhajda Szilárd kisfia

Suhajda Szilárd 2023. március 23-án indult el utolsó expedíciójára, melynek keretében mesterséges oxigénpalack használata nélkül szerette volna elérni bolygónk legmagasabb pontját, a 8848 méteres Mount Everest csúcsát.

Suhajda Szilárd éppen egy évvel ezelőtt indult utolsó útjára...

Ekkor ölelte meg utoljára feleségét és kisfiát. Akkor egy ország szorított a hegymászóért, ám Szilárd soha többé nem tért vissza. Legindi Tímea exkluzív interjúban mesélt a Mokkának arról, hogy vannak a tragédia óta. Visszaidézte a búcsú előtti pillanatokat, azt, hogy mit érzett akkor, amikor férje útnak indult álma megvalósítására.

„Egy-egy ilyen búcsú alkalmával nem gondolsz abba bele, csak egy kicsit, hogy mi van, ha utoljára találkoztok.” 

„Valahogy így van ez a mindennapi életben is, nem gondolod ezt annyira komolyan. Nem azért, mert azt hiszed, veled ez nem történhet meg, hanem egyszerűen nem lehet félelemben élni onnantól kezdve két hónapon át” – kezdte Tímea.

Tímea és Soma minden nap emlegetik Szilárdot

Szilárd 2023 áprilisában kezdte meg első akklimatizációs köreit. Májusban elérte az alap, a kettes, a hármas, a négyes tábort, a 8700 méteres magasságot, majd május 23-án csúcstámadásra indult. A magyar hegymászó május 24-én 8795 méteres magasságból adott utoljára életjelet magáról. Akkor azt gondolta, 3-4 óra múlva elérheti a csúcsot. Tímea úgy érzi, azt, hogy ő felelt az expedíció kommunikációjáért, ezért a keresés és a mentés minden mozzanatáról tudott, folyamatában segített neki feldolgozni, hogy a legtragikusabb forgatókönyv felé tartanak. Arra azonban, hogy a fiának elmondja édesapja halálhírét, nem készült fel. Szakértő segítségét kérte, hogy ötéves fiával közölje a rossz hírt. Azóta a halálesetről nem beszélnek, akkor és ott az óvodás kisfiú megértette, hogy mi történt. Persze nem telik el úgy nap, hogy ne emlegetnék a családfőt. 

– mondta a kis Dominik például az egyik nap, amikor legóból épített valamit, mert emlékszik rá, hogy Szilárd is nagyon szeretett legózni. Mégis Tímea félelme a jövőt illetően, hogy Soma emlékei idővel elhalványulnak apukájáról.

„A hétfő volt az a nap, amikor Szilárd vitte óvodába és ő is ment érte, ilyenkor közös programot csináltak, szuperül elvoltak. (…) Most sok feladatom van. Izgulhatnék, hogy mi lesz jövő héten, mi lesz tíz év múlva, de attól nekem könnyebb nem lesz, sőt lehet, hogy saját magamat helyezném nyomás alá. Próbálok mindig az adott szituációban lenni, és azzal foglalkozni, ami aktuális. Például, hogy egyszer vagy kétszer járjon logopédushoz” – mondta, majd azt is kifejtette, mit szólna ahhoz, ha gyermeke édesapjához hasonlóan valamilyen extrém sportot, hivatást, a hegymászást választana magának egyfajta hivatásként.

„Egyébként felnőtt korában őt sem tudom egy székhez kötözni, ahogy Szilárddal sem tettem meg. Mert ő sem ugyanaz az ember lett volna, ha nem valósítja meg az álmait” – mondta az özvegy.