Megszólalt az özvegy Suhajda Szilárd haláláról: "Istennek már megvolt a terve"

Suhajda Szilárd hegymászó halála az egész országot megrázta, azóta pedig magyarok milliói követik nyomon, hogy mi folyik az Everesten. A hegymászó döntéséről megoszlik a lakosság véleménye: valaki szerint őrültség és felelőtlenség volt elindulni palack nélkül, kocára téve ezzel azt, hogy egyedül hagyja kisgyermekét és feleségét. A másik tábor szerint viszont nagy bátorságra és életigenlésre vall. Erőss Zsolt özvegye utóbbiak táborát erősíti, erről pedig most részletesen be is számolt a Mandinernek. 

Sterczer Hilda, Erőss Zsolt özvegye a Mandinernek számolt be arról, hogy miképpen alakult az életfelfogása, mióta férje, majd Suhajda Szilárd is odavesztek a Mount Everesten. 

"Ahogy a közösségi média-posztomban is írtam, a hegymászással egyidős az a kérdés, hogy „miért?”. Jobb esetben ez egy valódi kíváncsisággal és nyitottsággal feltett kérdés, amire lehet válaszolni. Rosszabb esetben ez valójában egy vádaskodás. Ez két különböző irány, amire különbözőképpen kell válaszolni, hiszen mindegyiknek más a gyökere. Aki tájékozódni szeretett volna, az megtette csendben. Az indulatok erősségéből azt gondolom, a második esetből született a legtöbb komment" - mesélte az özvegy. 

"A saját életemben most ez az, ami a legerősebben jelen van. Az utóbbi fél évben teljesen túlvállaltam magam. Öt hónapja nem tudtam mászni, még teremben sem. Amikor pedig az első májusi hétvégén, amíg én a szakdolgozatomat írtam, a barátaim sziklát másztak, akkor fogalmazódott meg bennem a kérdés: vajon azt az életet élem-e, amit szeretnék? Szilárd halála pedig rámutatott arra, hogy amikor hegyet másztam, akkor sokkal inkább éreztem sajátomnak az életem. Időnként rádöbbenek, hogy itt, a tengerszinten hajszolok egy célt, egy kitűzött csúcsot, de nem a levegőt markolom-e közben? És nem pont az életemet vesztem-e el ebben a nagy hajszában?" - tette fel a kérdést. 

"Zsolt elvesztése után összeomlott a világképem, a jövőképem és az Istenképem is. Igen, az is. Aztán Tapolyai Emőke, aki egy nagyszerű keresztény pszichológus, segített, hogy elfogadjam. Ádám és Éva óta együtt élünk a betegségekkel és a halállal. De azt is tudnunk, éreznünk kell, hogy Isten velünk sír… Amikor Zsolt meghalt, Istennek már megvolt a terve, hogy hoz ki engem ebből a nagy nehézségből. Az egy másik dolog, hogy én ezt akkor még nem tudtam. Jó embereket küldött mellém, segítő kezeket" - emlékezett vissza.