Détár Enikő: Az elmúlás gyorsvonatát próbálom lefékezni

Détár Enikő

„Az elmúlás gyorsvonatát próbálom lefékezni” Elfogadás? Miképpen lehetséges ez? Nos, figyelni kell magunkra, a vágyainkra, az igényeinkre, szeretni magunkat úgy, ahogy vagyunk. Talán könnyű feladatnak tűnik, mégsem olyan egyszerű úgy látnunk magunkat, hogy ne a hibáinkat nagyítsuk fel. Pedig a boldogságunkhoz, a kiegyensúlyozottságunkhoz fontos, hogy szeressük azt, akik vagyunk. De vajon miként működik az elfogadás egy színésznőnél, aki nap mint nap a rivaldafényben áll?

– állította a színésznő. 

„A frusztráltságom, mert volt, már az általános iskolában elkezdődött: éreztem, hogy egy-két gyerek nem kedvelt, és ez zavart. Később, ahogy nőttem, nem kövérnek, inkább csak húsosnak éreztem magam, de így visszatekintve nem is csodálkozom, hiszen vidéken a dinnyét kenyérrel ettük, a pörköltet pedig nokedlivel, szóval akkor is voltak gondjaim. Vidéki értelmiségi család voltunk; amikor a szüleim beírattak egy jobb iskolába Egerben, ott meg én voltam a falusi kisebbség. A tanulás ment, ám nem voltam ügyes, például a barátnőmmel tornaórán utolsóként futottunk be a célba. Nagy trauma volt édesapám halála, amikor a gyönyörű szolgálati lakásból anyuval és a húgommal az egri panelba kellett költöznünk. Talán akkor állt helyre kicsit az önbizalmam, amikor beköszöntött az életembe az első szerelem. Közben szavaló- és szépkiejtési versenyeket nyertem.”

Szabó Erika

„Húszévesen jobban zavartak a ráncaim!” A színésznő szerint a környezetünk hatással van arra, hogy mennyire vagyunk elégedettek önmagunkkal. Sokszor a belső harmónia kialakításában is segíthetnek a szeretteink. Nem hisz az állandóságban, szerinte folyamatosan változunk kívül és belül is. Erika minden szempontból egyensúlyra törekszik, de van, amiről nehezen tud lemondani.

– mesélte nevetve. 

„Karácsonykor szóba sem jöhet a fogyókúra! Nagy kedvencem a halászlé, amit főleg ilyenkor eszem, és nagyon várom. Ami a sportot illeti, szeretem a zenére végzett csoportos női tornákat, és amióta megvan a kiskutyám, naponta másfél órákat sétálunk. Általa visszanyerem a hiányzó belső harmóniámat is. Ebben a pillanatban jól érzem magam a bőrömben, van egy szerető férjem, csodálatos család vesz körül, szeretem a munkámat, klasszak a kollégák, így önmagamat is könnyebb elfogadni.”

Lissák Laura

Van, amin szeretne változtatni. A show-biznisz világa tele van gyönyörű nőkkel, akik mindenáron tökéletesnek akarnak látszani, ennek érdekében sokan még a plasztikától sem riadnak vissza. Ez a fajta idealizált kép időnként még a szépséges táncosnőt is elbizonytalanítja önmagában. Bár Laura teljes mértékben kiáll az önelfogadás mellett, mégis van olyasmi, amivel ő sincs száz százalékban kibékülve saját magán.

– szögezte le.

Stana Alexandra

„A tánc esztétikai elvárásokkal jár”. Hihetetlennek tűnik, de az álomalakért Szandinak is meg kellett küzdenie, sőt gyerekkorától kezdve számtalanszor érték bántások, amiket helyre kellett tennie magában. A táncosnő szerencsés alkat, jó géneket örökölt. Gyerekkora óta táncol, sokat dolgozott a tökéletes idomokért. Az ide vezető út pedig sokszor rögös volt, hisz a táncszakmában sem mindig kíméletesek a bírálók.

– mondta őszintén Szandi, akit mindig támogatott a szintén táncosmúlttal rendelkező édesanyja. 

„Édesanyám mellettem állt, próbált abba az irányba terelni, hogy reálisan lássam a helyzetet. Hisz a tánc elvárásokkal jár, tartani kell egy bizonyos súlyhatárt, amit ha túllépsz, a partner már nem tud felemelni, és a színpadon esztétikailag sem elfogadottak a pluszkilók. Ehhez a szakmához mindezt vállalni kell. Korábban sok divatdiétát kipróbáltam, de azok csak a jojóeffektust erősítették fel. Mára kitapasztaltam, mi a megfelelő számomra. Az vált be, ha mindent eszem, de mértékkel” – árulta el, és hozzátette, hogy ő az a típus, aki arányosan hízik mindenhová.

Az önbecsülésére balzsamként hat az is, hogy a kedvese odavan érte, és nap mint nap dicséri.

A hírességek vallomásairól a szerdán megjelenő Hot! magazinban olvashatsz bővebben!