Egy fiatal magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó szabotázs áldozata lett. Elbukott a doppingvizsgálaton, noha teljesen ártatlan volt. Eltiltották és végül a lausanne-i Sportdöntőbíróság elé kellett állnia.
Egy fiatal magyar rövidpályás gyorskorcsolyázó szabotázs áldozata lett. Stanozololt mutatott a doppingvizsgálat, noha teljesen ártatlan volt. Eltiltás, majd annak mellőzése, és végül a lausanne-i Sportdöntőbíróság (CAS) következett, könnyes tárgyalással, rideg svájci jogászokkal és sikeres magyar jogi képviselettel. Végül a CAS bíráinak bölcsességén is múlott, hogy egy fiatal tehetség ma nem egy igazságtalanul kettétört pályafutás sebeit viszi magával örökre. Íme a „Csúf Igazság” egy sikersportágunk belső feszültségeivel együtt. Most benézünk a függöny mögé, hogy megmutassuk, mit jelenthet a sikeres jogi érdekképviselet – írja a Mandiner.
Az oroszok kiváló, mindössze tizenöt esztendős műkorcsolyázó Európa-bajnoka, Kamila Valijeva pekingi olimpián eszkalálódó doppingügye, majdnem kizárása, majd későbbi versenyzése, nyolc órán át tartó szigorú vizsgálati meghallgatása, majd a kűrdöntőben mutatott látványos összeroppanása mutatta meg a világnak, micsoda elviselhetetlen teher nyugszik kiskorú sportolók vállán a világ legkiélezettebb sportpillanataiban.
Valijeva ügyének kivizsgálása túlnyúlik majd a pekingi téli olimpián, még az is kérdéses, hogy a csapatban megnyert olimpiai aranyat megtarthatják-e az orosz sportolók vagy sem. Egy fiatal sportoló sorsa azonban hatalmas törést szenvedett, és ezt már nem lehet meg nem történtté tenni.
Az ügy kapcsán most bemutatunk egy még Valijevánál is az eset kirobbanásakor fiatalabb magyar sportolót, aki ráadásul egy döbbenetes és szándékos doppingszabotázs áldozata lett.
Tóth Eszter kimagasló tehetségnek számít a hazai rövidpályás gyorskorcsolya világában, annyira szereti, amit csinál, hogy már fiatal tiniként is képes volt hajnalban kelni, hogy Tatabányáról időben odaérjen a korai edzésekre, mert ez a sport a mindene.
Sok más versenyzőtársával együtt, ő is készen állt egy menetrend szerinti doppingellenőrzésre a 2019-es kvalifikációs időszakban, amikor is megérkezett a letaglózó hír. Tiltott teljesítményfokozó szert talált a Magyar Antidopping Csoport az Eszter által adott mintában, s amikor a B próba is pozitív eredményt hozott, Eszter pályafutása megindult egy sötét lejtőn lefelé. A mintában kimutatott Stanozolol anabolikus szteroid, a tesztoszteron férfihormon egyik származéka, az, amelyről sokaknak talán még beugrik a szakállas történet, a szöuli olimpián hatalmasat bukó sprinter Ben Johnson sztorijával.
„Telefonon kaptam a hírt és súlyosan megdöbbentem, mert Esztert is és a szüleit is megismertem eddigre már annyira, hogy a szer neve és ezeknek az embereknek az említése egyszerűen semmilyen környezetben nem fért össze a fejemben. Vagyis abszolút nonszensznek tűnt a dolog rögtön elsőre” – mondja Bánhidi Ákos, a rövidpályás gyorskorcsolya-válogatott edzője és menedzsere felidézve a rémtörténet kezdetét.
„Szakmai értelemben pedig azt is tudni kell – s amikor szakmai tanúként többször is meghallgattak, elmondtam –, hogy a mi sportágunkban ez a fajta izomerőnövelés, amely oxigént zabáló izomtömeget jelent, szemben azzal a gyorsasággal és robbanékonysággal, amit a sportágunk követel, minden szempontból kontraproduktív eredményt hozna, vagy illogikus ilyen szer használata, bárhonnan nézzük.”
Az elsőfokú doppingfegyelmi-eljárás során, ahol dr. Borbély Zoltán látta el a jogi képviseletet, a hazai doppingszabályozás elveit alapul véve kétéves eltiltásra ítélték Esztert, miközben ügyvédje, valamint a családi és szakmai környezet is szentül hitte, hogy Eszter teljesen ártatlan.
„Egész biztos, hogy Eszter szabotázs áldozata lett, mondjuk úgy, hogy „ezzel a doppingszerrel megmérgezték”, mert valaki belecsempészte vagy az ételébe, vagy a kulacsába a szert, amiből ivott” – mondja dr. Borbély Zoltán, aki a Nemzeti Nyomozó Iroda részletes és mindenre kiterjedő nyomozására támaszkodva állítja mindezt.
A nyomozás során részletes igazságügyi pszichológiai vizsgálat is készült, amelyből maximálisan beigazolódott, hogy mind Eszter, mind pedig a szülei igazat mondanak, vagyis kizárt, hogy Eszternek köze lett volna a szerhasználathoz, s hogy egy kívülálló kellett, hogy becsempéssze a tiltott szert az áldozat által elfogyasztott ételbe vagy italba.
Két igazságügyi pszichológus egymástól független véleménye és az egyik legtekintélyesebb magyar toxikológus szakértői véleménye is állította, hogy sem előtte, sem utána a szervezetében nem volt nyoma semmilyen tiltott szerhasználatnak, vagyis egyszeri és nagyarányú mérgezésre lehetett következtetni a minta adataiból. Egyértelmű volt, hogy az elkövető biztosra akart menni.
A fegyelmi bizottság ugyanakkor arra alapozta a döntését, hogy amennyiben kimutatható a szer a sportoló mintájában, az tiltottszer-használat, teljesen mindegy az, hogyan került oda.
„Én épp erre hivatkoztam, hogy a »visszaélést tiltott teljesítményfokozó szerrel büntetőjogi tényállást« mindenki elkövetheti, csak a sportoló nem. Ez épp olyan, hogyha valakit hátba szúrnak, akkor ő nem lehet a kés használója, noha az ő hátában landolt az eszköz” – mondja az ügyvéd.
„Esztert nem szándékos – vagyis gondatlan – doppingvétség miatt első fokon két évre eltiltották, és persze sokan azzal vigasztaltak minket, hogy örüljünk neki, mert négyéves eltiltást is lehetett volna kapni. Én meg azt mondtam, hogyha valaki ártatlan, az nem tud a kétéves eltiltásnak örülni egyetlen percig sem” – meséli dr. Borbély Zoltán.
A háromtagú fellebbviteli bizottság elé került az ügy és én szentül hittem, hogy nem lehetnek olyan szigorúak a doppingszabályok, hogy egy ártatlan kiskorút, hiszen Eszter ekkor még csak tizennégy éves volt, egy életre tönkre tegyenek. Másodfokon, a hármas tanács mellett – konzultatív jogkörrel a MOB is jelölt szakértőt, és előbb dr. Vaska Otília, majd dr. Abay Péter is nagyon sokat segített nekünk, utóbbi nem csupán jogászként, de emberként is érvelt mellettünk. A végeredmény végül az lett, hogy tíz hónnappal a pozitív tesztet követően, 2019 októberében Eszterre nem szabtak ki semmilyen büntetést, amit az egyetlen és igaz döntésnek éreztem – emlékszik vissza Borbély doktor.
Eszter és a család fellélegzése sajnos azonban csak átmeneti lehetett, mert a Nemzetközi Korcsolya Szövetség, az ISU megtámadta ezt a döntést és nem érte be ennyivel: négyéves eltiltást kért Eszterre, és elment a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz, a lausanne-i székhelyű CAS-hoz az „igazáért”, így Eszter és a magyar antidoppingcsoport, a HUNADO végül alperesi pozícióba került a nemzetközi sportjogi ügyben, vagyis a család kálváriája tovább folytatódott.
A Tóth család kis híján beleroppant a lányuk elleni szabotázs várható anyagi és erkölcsi következményeibe, s noha a Mandiner szerette volna megtudni a szülők álláspontját és érzéseit az üggyel kapcsolatba, Eszter szüleitől a történetek fényében szűkszavúan a következő válasz érkezett:
„Bujdosni nem fogunk, de ezen cikk után szeretném, ha pont lenne az ügy végén. Aki nem volt benne az egyszerűen képtelen az én helyembe, egy anya helyébe képzelni magát – mit él át egy szülő, akinek szándékosan megmérgezik a gyermekét és még neki kell bizonyítani az ellenkezőjét... Nem tudom elmondani a bennem lévő érzelmeket az üggyel kapcsolatban. Sajnos Eszti testvérei is részesei a történteknek és ők sem értik, csak azt kérdezgetik, hogy: – Anya miért?”
Nem maradt választási lehetőség, jött a szigorú svájci Sportdöntőbíróság, hogy ítéljen Eszter sorsában. A CAS előtti eljárásban már dr. Dányi Szilárd ügyvéd képviselte Esztert Lausanne-ban, ahol egy három tagból álló választott bírói testület, egy holland, egy magyar bíróból és egy svájci elnökből álló tanács előtt kellett, hogy felvonultassa érveit, tanúit és bizonyítékait a magyar védelem.
„Sosem felejtem el a rémületet a szülők és Eszter arcán, mind a várható anyagi terhek, mind a családra váró meghurcoltatás miatt, de mivel minket idéztek a CAS elé, nem sok választásunk maradt, mint harcolni a végsőkig. Igyekeztünk mindent a lehető legkörültekintőbben előkészíteni” – emlékszik vissza az ügyhöz való csatlakozása körülményire dr. Dányi Szilárd. „A lehető legapróbb részletességgel igyekeztem az ügyhöz közelíteni, bejártam Eszter edzésének helyszínét, feltérképeztem, hogy valójában mennyire könnyű is volt oda nekem, idegenként bejutnom és mennyire észrevétlenül férhettem volna hozzá bármelyik versenyző személyes holmijához.”
Felkértem dr. Borbély Zoltánt szakértő tanúnak, hogy segítsen nekünk a lausanne-i meghallgatáson és Bánhidi Ákos is csatlakozott egy online meghallgatás keretében, mint sportszakmai tanú a témában.
„Bevallom demoralizáló kicsit, amikor az ember belép Svájcban a CAS tárgyalótermébe, amelyet Peter Usztyinovról, a kiváló színészről neveztek el, és ahol a felperest képviselő svájci ügyvéd öltönye is többe került, mint az egész csapatunk ruhatára, de igyekeztem mindent megtenni, hogy ne látsszon, ne érződjön rajtunk semmilyen kisebbrendűség, vagy eleve vesztes pozíció. Eszter is részt vett, aki a 2020 júniusi meghallgatáson még fiatalkorú volt, már nem vétőképtelen, a jog nyelvén, de látványra azért gyerek.
A CAS a svájci eljárásjog alapján a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség anyagi-jogi szabályait követve, komolyabb mérlegelési jogkör nélkül, 4 vagy 2 éves eltiltás vagy felmentés mellett dönthet. Mi több, a CAS-nak kötött a bizonyítási rendszere, és a Nemzeti Nyomozó Iroda jelentését így végül nem vették figyelembe. „Az történt ugyanis, hogy a felperest képviselő svájci ügyvédeket, amikor megkérdezték, hogy befogadható-e ez a jelentés, amely egyértelműen bizonyítaná – még elkövető hiányában is –, hogy szabotázs történt, akkor ők erre úgy reagáltak „nagyon kedvesen”, hogy ezeket a bizonyítékokat a CAS ne vegye figyelembe” – részletezi a svájci fórum előtt zajló ügyet a védő.
„Én azért ragaszkodtam ahhoz, hogy becsatolhassam ezt a jelentést, elolvasták, látták, amit láttak, és ugyan bizonyítékként nem vették figyelembe, de a benne szereplő igazságügyi pszichológiai és toxikológiai és nyomozati szakértői vizsgálatok nyilván – és ezt magánvéleményként mondom – hatottak rájuk.”
A CAS döntéseinek mindig van egy precedens értéke, és nyilván a doppingvétségeket tekintve alapvetően nem az amatőr fiatalkorúakat akarják büntetni, hanem a nagy pénzért versenyző és szándékosan tiltott teljesítményfokozókat használó vérprofikat.
„A mi tanúink és szakértőink kitűnő munkát végeztek és a CAS bizonyos szempontból salamoni döntést hozott, mert ugyan nagyon sokára hozta meg az ítéletét – ezalatt Eszter ugye versenyezhetett, mert hatályban volt a másodfokú felmentő ítélet –, s amikor 2020 decemberében megjelent a CAS döntése, az addig eltelt időt „kvázi beleszámolta” a végül kétévesnek ítélt eltiltásba, azaz, összesen egy hónap eltiltás maradt hátra a versenyző hivatalos eltiltásából. A CAS a végsőkig kitolta a döntéshozatalt, így 2021 januárjában végül is lejárt Eszter büntetése, s abból is látszik, hogy a CAS igyekezett végül a lehetőségekhez képest nem elmarasztaló ítéletet hozni, hogy mentesítette Esztert minden eljárási költség alól, s a részben pervesztes ISU és HUNADO kellett, hogy megfizesse a perrel járó tetemes költségeket.
„A Nemzetközi Korcsolya Szövetség elbukta a négyéves eltiltásra vonatkozó kérését, a magyar szervezet pedig a felmentés miatt volt részben pervesztes, de a versenyzőt sikerült a lehető legkisebb »sérüléssel« kihozni ebből a jogi harapófogóból” – összegzi az esetet dr. Dányi Szilárd.
„Beválogattuk Esztert az olimpiai csapatba a pekingi felkészülés folyamán, mert egészen kivételes robbanékonysággal és gyorsasággal rendelkezik” – folytatja ma már Bánhidi Ákos a sportszakmai fejtegetést a már a lezárult eset után. „Olyan képességei vannak, amilyenek szinte senkinek sem a korosztályából. Berobbant ez a fiatal lány és mazochista módon képes dolgozni, sajnos el tudom képzelni, hogy volt olyan rosszindulatú személy a környezetében, akinek ez szúrta a szemét.”
Ez téboly, de így van, s az is a sors arculcsapása, hogy az olimpiai edzőtáborozás elején eltörte a bokáját, majd a rehabilitáció alatt ugyanott eltörte újra, vagyis megint a mínuszból kezdett neki a munkának, immáron sokadszor. Nyilván tanulságai is vannak bőven a történetnek, egy versenyző sajnos kerülhet kiszolgáltatott helyzetbe, de szinte kötelező sokkal elővigyázatosabbnak lennie, amit manapság a Covid miatti elzártság nyilván azért segít.
Összességében mégis azt gondolom, hogy aki egy ilyen szabotázscselekményre képes, annak már az is büntetés lehet, hogy ezzel a tudattal kell élnie. Ugyanakkor abban is hiszek, hogy vannak túlélésre született emberek, és amit Tóth Eszter végigcsinált, s amekkora kitartás lakozik benne, ez még nagyon nagy dolgokat sejtet a short-track karrierjében – összegzett Bánhidi Ákos az eset után.
A történetben érintett versenyzőt, Tóth Esztert természetesen megkérdezte a Mandiner, hogy kíván-e hozzátenni valamit a cikk tartalmához, de mivel aktív versenyző, ezért tartózkodni kíván minden, az esettel kapcsolatos megjegyzéstől.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre