25 ezer törékeny pillanat – életre kel az üvegnegatívok világa

Két tonnányi fénykép a múlt század elejéről nem kevés, de akár több is lehetne, hiszen mindent tudni akarunk a múltunkról; látni akarunk minden pillanatot azokból az időkből, amikor a fotózás még csak gyerekcipőben járt. Az üvegnegatív képek nemcsak az akkori embereket és tárgyakat mutatják meg nekünk a digitális korszakban, hanem a társadalmat, az akkori világképet, a szokásokat és a divatot is vagyis azt, ami a mai képeken is szerepel. Valahogy mégis sokkal tisztábban és egyszerűbben látszik minden ezeken a sokszor elmosódott felvételeken.

Huszonötezer darab üvegnegatív-gyűjtemény és a novellák

A hatalmas üvegnegatív-gyűjtemény a 20. század eleji magyar fotótörténet értékes, kevéssé ismert együttese: a Néprajzi Múzeum régi munkatársai, többek között Györffy István, Viski Károly, 1921–1922-ben 82 vidéki fényképésztől vásárolták meg, leletmentésként. Az üvegnegatívok a 700 érintett település által az első világháború utáni Magyarország teljes területét lefedik, és a korabeli fényképészet, valamint a vidéki élet rendkívüli gazdagságát őrzik.

Mi az az üvegnegatív?

Az 1890-es évektől az 1920-as évekig a fényképet leginkább fényérzékeny zselatinos ezüsttel bevont üveglapra, azaz üvegnegatívra rögzítették. Az előre gyártott üvegnegatívokat tasakban, dobozban árusították. Ez a technológia forradalminak számított, mert nem igényelt hosszú beállást. A kiállított példányok egy része repedt, törött, felázott, a zselatinja lepattogzott, mégis éppen e törékenységükben hordozzák a fotográfiai múlt emberi és technikai történetét. Érdekesség, hogy a húszas évek elején a múzeum munkatársai szó szerint ládaszám vásárolták fel a vidéki fényképészek padlásról ezeket az üvegnegatívokat, amelyeket valószínűleg üvegház építéshez vagy tükörgyártáshoz adtak volna el.

Az üveglemezeken nemcsak a megörökített személyek láthatók, hanem mindaz, amit a megrendelők által hazavitt, kivágott papírképekről már eltüntettek: a háttérbe tolt paravánok, a szűk hely miatt egymás mögé csúsztatott vásznak, a fotózásra várakozók árnyai, a retusasztalok, lámpák, olykor a fényképezőgép vagy a műterem kirakatfala. Ezek az apró, rejtett részletek emberközelivé teszik a száz évvel ezelőtti fotográfusok világát, a fényképezés körülményeit, és új nézőpontból mutatják meg a fényképezés folyamatát – azt a pillanatot, amikor a kép még nem „készült el”.

Ha kiváncsi vagy az üvrgnegatív fotókra még többet láthatsz a galériánkban.