Tévé, fürdőkád és elfeledett fotók: retró galéria a régi lomtalanításokról

A lomtalanítás Budapesten évtizedeken át nemcsak a hétköznapi selejtezés pillanata volt, hanem igazi aranybánya azoknak, akik múltunk darabjait kutatták. Retró galériánk épp ebből a különös köztes térből – a lomok közé szorult emlékezetből – született. Megvizsgáljuk, hogyan válik a szemétre került fotó a digitális öröklét részévé, és miként válik maga a lomtalanítás lassan történelmi emlékké.

Retró emlékek és kincsek az utcán – ezeket dobták ki régen!

Hazafelé a Villányi úti gimnáziumból gyakran megállhatunk a főutak szélén tornyosuló lomhalmoknál. A Gellérthegy lejtőin és környékén minden évben bőröndök, fazekak, régi szekrények sorakoznak – tárgyak, amelyek egykor fontosak voltak, most pedig a járdán hevernek, mintha a múlt saját magát próbálná eladni egy óriási kiárusításon. Először csak nézünk, nem nyúlunk hozzájuk; a látvány szürreális, mintha egy időalagútból jöttek volna ki az emlékeink az aszfaltra.

Vannak, akik nem csak papírképeket, hanem negatívokat is keresnek. Ezek a filmcsíkok különös varázzsal bírnak: titkaikat csak a nagyító tárja fel, és aki először néz rájuk a laborban, az egy eddig ismeretlen szeletét láthatja a múlt személyes történetének.

A lomtalanítás során előkerült és megsárgult fényképek gyakran új gazdára találnak, vagy fotóarchívumok részévé válnak, ahol történelmi értékük révén az emlékezés szimbólumai lesznek. Ezek a képek – legyenek papírképek vagy negatívok – nemcsak a korszak vizuális lenyomatai, hanem a személyes és kollektív emlékezet érzékeny közvetítői is. Ami korábban szemét volt, mára kultúrörökséggé vált: nem múzeumok, hanem digitális archívumok, például a Fortepan, vagy utcai gyűjtők őrzik.

A lomtalanítás sokak számára rituálé: nemcsak újrahasznosítás, hanem emlékmentés is. Minden talált kép, minden előhívott negatív lehetőség arra, hogy újraértelmezzük múltunkat, és talán jövőnket is. 

Kattints a képre, és nézd meg galériánkat a retró lomtalanításokról!