Nem kezdte meg az újraélesztést a betegnél: felháborító, mivel indokolta a döntését

Az Országos Mentőszolgálathoz egyik nap befutó segélyhívás egy drámai, mégis mindennapos jelenetet vázolt fel: egy férfi mozdulatlanul feküdt az utcán, eldőlt kerékpárja mellett. Bajtársunk a szakmai protokoll szerint azonnal instruálni kezdte a bejelentőt, kérve, hogy lépjen közelebb a bajbajutotthoz, szólítsa meg őt, és győződjön meg a légzéséről. A válasz azonban mellbevágó volt. A hívó fél mereven elzárkózott a segítségnyújtástól, csupán a bejelentésre volt hajlandó, a közvetlen cselekvéstől időhiányra és sürgős elintéznivalóira hivatkozva határolódott el. Mentésirányítónk hiába érvelt az életmentő beavatkozás súlya mellett és hiába hangsúlyozta a másodpercek jelentőségét egy esetleges keringésmegállásnál, a vonal túlsó végén a közöny falaiba ütközött. A mentésirányító aggodalma sajnos bekövetkezett, a perceken belül kiérkező rohamkocsi már életjelek nélkül találta a beteget. Bajtársaink azonnal emelt szintű újraélesztésbe kezdtek, ami hosszas küzdelem és számos életmentő beavatkozás után sikerre vezetett és a férfi keringése visszatért. Helyszíni ellátást követően végül stabil állapotban szállíthatták kórházba a mentők. A mentések sikerességében bajtársaink szakmai helytállása mellett minden esetben elengedhetetlen szerepe van azoknak a bátor, segítőkész laikusoknak, akik a mentésirányítás utasításai alapján megkezdik a betegek ellátását a mentők kiérkezéséig, jelentősen növelve ezzel a túlélés esélyét. A segítségnyújtás nem merül ki a mentőhívásban, kérjük, soha ne hagyjátok magukra segítségre szoruló embertársaitokat, szükség esetén kezdjétek meg az elsősegélynyújtást! Segítsetek, hogy segíthessünk: köszönjük a hétköznapi hősöknek, hogy vagytok! A betegnek mielőbbi felépülést kívánunk, bajtársainknak szívből gratulálunk!