Megoldódott a mélyűrben lebegő ősi kozmikus „hóemberek” rejtélye

A csillagászok már jó ideje vitatkoznak azon, hogy miért is néznek ki úgy ezek a mélyűrben lebegő gömbölyded, jeges égitestek, ahogy. A Michigan Állami Egyetem kutatói azonban most azt állítják: bizonyítékuk van rá, hogy egy meglepően egyszerű folyamat magyarázatot adhat ezen alakzatok kialakulására.

Megoldódott a mélyűrben lebegő különös kozmikus hóemberek rejtélye

A Mars és a Jupiter közötti turbulens aszteroidamezőn túl fekszik a Kuiper-öv, ez egy hatalmas, Neptunuszon túli régió, amely tele van a naprendszer születéséből származó jeges törmelékkel. Ezek az ősi építőkövek, más néven planetesimálok, évmilliárdok óta nagyrészt érintetlenek maradtak. Tízből körülbelül egy „kontakt bináris”, vagyis egy-két összekapcsolt gömbből álló objektum, amely egy hóemberre emlékeztet.

Eddig nem sikerült választ találniuk a kérdésre, hogy hogyan jöhettek létre anélkül, hogy heves ütközések során darabokra törtek volna. Most Jackson Barnes, az egyetem végzős hallgatója kidolgozta az első olyan számítógépes szimulációt, amely megmutatja, hogyan jöhetnek létre ezek az alakzatok.

A Tejútrendszer korai történetében a galaxis gáz- és porfelhőből álló korong volt. Ennek a korszaknak a maradványai ma is megtalálhatóak a Kuiper-övben, beleértve az olyan törpebolygókat, mint a Plútó, valamint az üstökösöket és planetézimálokat. Utóbbiak az első szilárd testek közé tartoznak, amelyek a por és kavicsméretű anyagok gravitációs csomósodásával jöttek létre. Akárcsak a hógolyóvá tömörített hópelyhek, ezek is apró részecskék felhőiből összeálló, laza halmazok.

A szimuláció megmutatja, hogy amint egy ilyen felhő forogni kezd, befelé roskadhat, és két különálló testre szakadhat, amelyek keringeni kezdenek egymás körül. Az ilyen kettős planetézimálok gyakoriak a Kuiper-övben. Barnes magyarázata szerint az ok, amiért ezek a törékenynek tűnő képződmények milliárd évekig fennmaradnak, a puszta szerencse. 

A tudósok már régóta gyanították, hogy a gravitációs összeomlás a felelős, de eddig hiányoztak a megfelelő modellek az elképzelés teszteléséhez. Barnes úgy véli, a modell segíthet a kutatóknak megérteni az összetettebb rendszereket is. A csapat már dolgozik azokon a szimulációkon, amelyek még részletesebben szemléltetik ezt a folyamatot.

Ahogy a jövőbeli űrmissziók egyre mélyebbre merészkednek a külső Naprendszerbe, a kutatók szerint az ismerős hóember-alakzat sokkal gyakoribbnak bizonyulhat, mint azt valaha gondolták - számolt be róla a Metro.