Budapest egyetlen közkönyvtár-hálózata csupán egy emeletnyi könyvvel indult. A mindenki számára Szabó Ervin Könyvtár néven ismert intézmény idén ünnepli fennállásának 120. évfordulóját.
Azt, hogy könyvtárba mehetünk, hogy könyvtárak vannak a főváros valamennyi kerületében napjainkban természetesnek tartjuk. Azonban ez nem mindig volt így, hiszen az első és addig egyetlen fővárosi könyvtár létrehozását 1903. január 21-én fogadta el a főváros közgyűlése. A könyvtár 1904. október 15-én kezdte meg a működését, méghozzá a budapesti Központi Városháza Károly körúti szárnyának I. emeletén nyílt meg. Innen vált, fejlődött azzá a hatalmas és mindenki számára elérhető tudáshalmazzá, ami ma a Szabó Ervin Könyvtár.
Szabó Ervin volt a könyvtár egyik első munkatársa, akinek az irányítása alatt kezdődött el 1910-ben az intézmény átszervezése nyilvános könyvtárrá. A szakember tervei között szerepelt egy méltó épület – könyvtárpalota – felépítése, a városi könyvtár központosított hálózati fiókrendszerének kialakítása, gyermekkönyvtárak létrehozása, közművelődési feladatok ellátása. Miután 1927-ben a főváros megvásárolta a Palotanegyedben a Wenckheim-palotát, egy négy évig tartó átalakítás után 1931-ben a könyvtár odaköltözhetett, majd 1952-től ugrásszerűen megnőtt a könyvtár igénybevétele – különösen az egyetemistáknak és a főiskolásoknak köszönhetően. Egy idő után már nem lehetett kielégíteni a könyvtárlátogatók igényeit, erre végül a bővítéssel egybekötött rekonstrukció jelentett megoldást, amelyre 1998 és 2001 között került sor a főváros anyagi forrásaiból és nagyarányú kormánytámogatás segítségével. A végeredmény egy impozáns, világszínvonalú komplexum lett, a méreteihez illeszkedő szolgáltatásokkal és igénybevétellel.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre