Különös helyet választott ruhatárolónak egy hajléktalan férfi. Míg budapesti sorstátrsai zsákban, összekötött lepedőben, batyuként hordják magukkal holmijaikat, Feri ennél sokkal extrémebb helyet választott.
Szinte nincs olyan ember a pesti Corvin-közben élők közül, aki legalább egyszer ne találkozott volna már a környék legnépszerűbb hajléktalanával. Feri egy ideje a józsefvárosi utcákat rója, a Corvin-közben pedig igazi rekorder. De miben is?
Nem másban, mint a cipők elhagyásában. Ferit április végén szúrta ki a Metropol olvasója a Corvin-közben. K. Judit az egyik közeli üzletben dolgozik, és néha betér hozzá a hajléktalan férfi, Judit pedig adakozik neki. ”Így legalább tudok neki segíteni! Ez a férfi nemrég lehet itt, mindig cipő nélkül, mezítláb jár. Így aztán adtam neki egy lábbelit, ingyen” – kezdi mesélni a történtet Judit, aki a többi vásárlótól később megtudta: nem ez volt az első ajándékcipője Ferinek.
Amikor boldogan meséltem az eladóknak, hogy adtam neki cipőt, fogták a fejüket. Azt mondták: »Már megint elhagyta az előzőt! Nem hiszem el« Ez a héten az ötödik cipője, pedig legutóbb egy márkásat kapott. Borzalom, hogy azt is elveszítette! Hányat adjanak még neki az emberek?
- tették fel Juditnak a kérdést.
Feri a Corvin-köz kedvelt hajléktalanja: hiába hagyja el a cipőit, mindig megesik az embereknek a szíve rajta. A férfi szellemileg sérült lehet, a járókelők pedig adományokkal próbálják megkönnyíteni utcán töltött mindennapjait. . „Szinte biztos, hogy beteg. Legutóbb egy papírfecnit fogott a kezében és némán bámult maga elé. Akkor is mezitláb volt. Nem beszél teljesen értelmesen. Ha mi nem segítünk rajta, ki fog?” - tanakodott a boltos.
A hajléktalan az éjszakákat is Judit boltja közelében tölti. Feri a Covin Mozi egyik bejárati lépcsőjén, matracon szokta álomra hajtani a fejét. A holmijait – ha megunja őket – egészen „különleges” helyen tartja: a mozi tetejére hajítja!
Nézze meg! Erről a vállfáról vettem le a kapucnis pulcsit, amit ajándékba adtam neki – persze, a többivel a Corvin Mozi tetején landoltak. Mind feldobja őket! Azt mondja róluk, büdösek, nem kellenek. Legutóbb pénzt adott neki egy közeli lakos. Egy ezrest kapott, de egy óra sem telt már nem volt nála. Megkérdeztem tőle, hogy hol az ezres, azt mondta, ledobta a lefolyóba
– zárta szavait Judit.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre