János bácsi a XVI. kerület egyetlen esztergályosa, a környéken élők napi szinten adnak neki munkát, de ezt ő egy cseppet sem bánja.
Ellátogattunk a 84 éves Szécsényi Jánoshoz, aki a XVI. kerület egyetlen esztergályosa. Felesége beinvitált minket János bácsi műhelyébe, ahol éppen szorgosan dolgozott egy féktárcsán. Miattunk félbeszakította a munkát és kedvesen válaszolt a kérdéseinkre. Többek között megtudtuk, hogy már 65 éve esztergál és nem is akarja abbahagyni egészen százéves koráig. De kezdjük is az elején...
János bácsi fiatalon veszítette el édesapját, így neki kellett gondoskodnia a családról, ezért egy szerencsés véletlennek köszönhetően az esztergályos mesterséget tanulta ki.
Öcsémmel együtt anyám nevelt bennünket, nehéz volt. Én minél előbb pénzt akartam keresni, hogy segítsek az édesanyámon és az öcsémen. Még a többiek moziba jártak meg csajozni, én bújtam a könyveket és tanultam a szakmát
– emlékezett vissza, majd sóhajtott egyet.
Szécsényi János munkájára nagy igény van, hiszen a kerületben ő az egyetlen aki ezt a szakmát űzi és úgy véli utánpótlása sem lesz.
Én már abbahagynám, de a kollégák azt mondták, hogy ne próbáljam, mert akkor hova viszik a féktárcsát, fékdobot, meg amit meg kell csinálni. Én nem leszek, nem lesz, aki megcsinálja
– mondta.
János bácsi két agyvérzésen és egy medencecsonttörésen is túl van, ennek ellenére minden nap dolgozik és még a kertet is gondozza.
Egy évig alig éltem, mert a medencecsontom itt összetört, a csigolyámnál elszakadt az ideg, úgyhogy nyomorék voltam. Januárban kezdtem el egy kicsit dolgozgatni. De, ha az ember a tévé előtt ül, akkor nagyon hamar kikerül a temetőbe, innen nem visznek el az esztergapadtól az biztos, még bírok állni
– mondta mosolyogva a bácsi. „Én azzal ijesztgetem a fiúkat, hogy százéves koromban megyek végleg nyugdíjba” – tette hozzá.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre