Klement Zoltán: "Tévéstúdióvá alakítottam át a lakást"

Három egyetemi diplomája van. Dolgozott a Duna Televíziónál, az MTVA-nál és a Dankó Rádiónál is. Klement Zoltán Kívánságkosár című közkedvelt műsorát a Heti TV-nél folytatja Kívánságszolgálat címmel. Most a hot! Magazinnak adott interjút.

Klement Zoltán interjú

Karácsony másnapján volt a születésnapod. Gyerekként nem érezted úgy, hogy az ünnep miatt kevesebb figyelmet kapsz?

Megtartottuk a karácsonyt és a születésnapomat is. Jött a nagymama, hozta a specialitását, a diótortát. A két ünnepet összevonva lehetett nagyobb ajándékot kérni, például egy kameraállványt – tévéstúdióvá alakítottam át a lakás egy részét.

Hányan voltatok testvérek?

Két bátyám van. A hét évvel idősebb díszlettechnikus a Katona József Színházban, a nála öt évvel fiatalabb irodagép-műszerész. A szüleink mérnöktanárok, édesapánk műegyetemet végzett, anyukánk a Kandón és az ELTE-n végzett, neki is három diplomája van. A Távközlési Kutató Intézetben dolgoztak, később a Bokányi Dezső Szakképző Iskolában tanítottak.

Hogy választottatok középiskolát?

Elég jól rajzoltam, sok versenyt nyertem, így sikeres felvételit tettem a Teleki Blanka Gimnáziumba, rajz–művészettörténet tagozatra, ahol olaszul és németül is tanultunk. Édesanyám talált egy hirdetést, amiben lovári nyelvtanfolyamot hirdettek, középfokú vizsgával. Ennek a nyelvnek ugyanúgy megvan a szerkezete, a nyelvtana, mint a már tanultaknak. Később szerepe lett a lovárinak az életemben.

„Kertész Zsuzsához jártam tanulni”

A televíziózás továbbra is érdekelt?

Gyerekként az foglalkoztatott, hogyan készül egy műsor, mi van a kulisszák mögött. Érettségi szünetben ott voltam a Játék határok nélkül felvételein, eljártam tapsolni a Szerencsekerék meg a Zsákbamacska felvételeire. 18 és 20 évesen is jelentkeztem a Riporter kerestetik vetélkedőre. A második alkalommal Vitray Tamás juttatott tovább. Kertész Zsuzsához jártam tanulni a szakmát; bevitt minket az akkori Magyar Televízióba, és voltam a Magyar Rádió épületében is.

Miért jelentkeztél mégis a Károli Gáspár Református Egyetem jogi karára?

Szívesen jártam volna Vitrayhoz a Színművészetire, de csak három év múlva indult a szak. Úgy gondoltam, jogi diplomával bármilyen területen dolgozhat az ember. De alig végeztem, megtudtam, hogy a pécsi egyetemen indul romanológia szak. Jelentkeztem azzal, hogy lováriból van középfokú nyelvvizsgám és a jogi egyetemről jöttem. Ez elég volt a felvételihez: rögtön mondta a bizottság, hogy ősszel várnak.

Közben párhuzamosan tévéztél is. Hogy fogadták a szüleid, hogy nem mondtál le a gyerekkori álmodról?

Azt mondták, hogy csinálhatom, ha közben megy a tanulás. Azért voltak kemény idők: hajnalban a Pilis Rádiónál kezdtem, utána egyetem, majd ezt követően még várt az akkori Budapest TV is.

Aki televíziózásba kezd, annak az a vágya, hogy időjárást jelentsen?

Én mindig éltem a lehetőségekkel, minden feladatot megbecsültem. De voltak érdekes találkozások. A Pilis Rádióhoz bejött egy nálam néhány évvel idősebb férfi, elmondta, hogy ő is Klement Zoltán.

Ő festőművész, és meg akarta nézni a névrokonát. A Duna TV-vel elmentünk Erdélybe is, a kolléganőnk meghívott minket az esküvőjére; ott volt az ifjú pár, Cselényi László, a televízió vezérigazgatója – a vendégek mégis attól voltak oda, hogy láthatnak engem, az időjárás-jelentőt. Hatalmas szeretetet kaptam.

„Nem volt pártfogóm”

A legkülönbözőbb médiumoknál dolgoztál, egészen eltérő műsorokban. Téged kerestek meg, vagy te néztél utána a lehetőségeknek?

Nem voltak ismerőseim, pártfogóim. Leveleket írtam. A Dunánál először nemleges választ kaptam, majd a következő jelentkezésemre Cselényi László már behívott. A Budapest TV-nél megtanultam, hogyan kell dolgozni egy bluebox stúdióban; a Dunánál ennek rögtön hasznát vettem. Az időjárás-jelentés mellett programszerkesztéssel is foglalkoztam. Az első két diplomám után a Pázmányon elvégeztem a médiajogi szakjogász képzést is.

Közben lettek kedvenc műsoraid. Hogy emlékszel rájuk?

Négy éven át közvetítettem a Debreceni Virágkarnevált, olyan kolléganőkkel, mint Varga Edit, Volf-Nagy Tünde, Vogyerák Anikó és Novodomszky Éva. De amit a legjobban szerettem, az a Kívánságkosár volt. Tíz évig futott a Duna Televízión, ebből öt évig voltam az egyik férfi műsorvezető. Átélni azt, hogy Ausztráliából telefonál valaki, és magyarul köszön be az élő adásba, hihetetlen élmény volt. Ebben a műsorban esett meg, hogy a hátam mögött átkúszott egy kameraman, és én rezzenetlen arccal beszéltem tovább. A felvételt megvette a kínai televízió, a BBC, többmilliós a nézettsége. Miután megszűnt a Kívánságkosár, a Dankó Rádióhoz hívtak. Mindig szerettem volna, ha a Kívánságkosarat valahol folytatni tudnám; több tévével egyeztettem, Breuer Péter a Heti TV-től elsőnek mondott igent. Teljesen szabad kezet adott nekem a Kívánságszolgálat című műsorban. Mindenhová tudtam vinni a kapcsolataimat, a művészeket és a nézőket, hallgatókat is.

Kereskedelmi televíziók nem hívtak? Nem próbálkoztál ezen a vonalon?

Pomezanski György Felkínálom-ja folytatásának egyik műsorvezetője is voltam, ezekből a beszélgetésekből átkerült például az ATV-re. Hívtak az RTL Klub Reggelijéhez, aztán nem lett belőle semmi. Castingoltak a TV2-höz, nagyon komoly állomásokon kellett átmenni, de a válogató abbamaradt.

Mit csinálsz most? Hol vagy látható?

Van egy állásom, aminek nincs köze a televíziózáshoz. A médiában ugye egy biztos: hogy semmi nem biztos. Több műsorban is dolgozom a Heti TV-nél. Tagja vagyok a Szenes Alapítvány kuratóriumának. Amikor átadjuk a Szenes Iván- és a Kornay Mariann-díjakat, az alapítvány szóvivőjeként vagyok jelen. És gyakran hívnak zenés műsorokat konferálni – már most van jó néhány felkérésem erre az évre.