Rúzsa Magdi Prima Primissima díjas – azoknak is hálás, akik gáncsolni akarták

Rúzsa Magdi számos szakmai elismerésben részesült már a közel két évtizedes pályafutása alatt, az eddigi legrangosabb díját azonban 2024. december 6-án vehette át: az énekesnő Prima Primissima díjat kapott. Magdi életében óriási mérföldkő ez a kitüntetés, hiszen egyértelmű visszaigazolása annak, hogy húsz évvel ezelőtt milyen jó döntést hozott – minden nehézség ellenére – azzal, hogy a Vajdaságból elindulva vonatra szállt, hogy meghódítsa a világot. A díjátadón most egyszerre minden emlékét újra átélte. 

Rúzsa Magdi könnyei 

Az énekesnő péntek este, a Műpában tartott grandiózus díjátadó ünnepségre úgy ment el, hogy bár tudta, hogy a jelöltek között van, nem lehetett biztos abban, hogy a Magyar Zeneművészet kategóriában végül ő veheti a kezébe az arany szobrocskát. Idén is – ahogy 2013 óta minden évben – tíz kategóriában vehették át a Prima Primissima díjakat a magyar szellemi élet, a művészet, a tudomány és a sport jeles képviselői. Rúzsa Magdi a könnyeivel küszködve állt színpadra, hogy megköszönje a bizalmat... és mondott egy olyan szívhez szóló beszédet, amit a közönség is könnyes szemmel hallgatott. Az énekesnő többek között a férjének, az énekmesterének és azoknak köszönte meg a kitüntetést, akik már a kezdetektől fogva hátráltatták őt. 

– kezdte az énekesnő, majd így folytatta: 

„Nagyon hálás vagyok mindenkinek, aki hitt bennem. Hálás vagyok azoknak az embereknek, akik sok éve a munkatársaim és akikkel egy csónakban evezünk, és akik kitartanak mellettem. Nagyon hálás vagyok a szüleimnek, az édesanyámnak, aki mindig hagyta, hogy kísérletezzek, hogy megtaláljam magamat és aki a nehéz körülményei ellenére mindig mindent megtett és… összehozta valahogy annak a vonatjegynek az árát is, hogy el tudjak indulni a Vajdaságból. És nagyon hálás vagyok a férjemnek, aki szerintem az egyik legjobb szívű ember és legokosabb ember, akit ismerek. Aki minden egyes nap arra tanít, hogy megpróbáljak én is egy kicsit jobb lenni.

Köszönöm mindenkinek, aki lehetőséget adott nekem annak idején és aki őszintén támogatott, hogy tanuljak. És akinek a leghálásabb vagyok a mai napon, az a mesterem, Bátori Éva, aki megtanított igazán használni a hangomat. És nyilván a jó Istennek, úgy érzem mindig a jó irányba terel”.