A tornádó sem riasztotta vissza őket – Sihell Ferry összeesett az El Camino zarándokúton

Dörgés, villámlás, szakadó eső. Ebben bőven volt része a házaspárnak, ugyanis a napokban fejezték be a 130 kilométeres El Camino útjukat. Ez mind még semmi, mert Sihell Ferry betegen vágott az útnak, a táv kétharmadánál lett rosszul, egyik pillanatra a másikra esett össze.



Megosztás
Szerző: Mona
Létrehozva: 2024.10.17.
Módosítva: 2024.10.17.
Sihell Ferry zarándokút spanyolország El Caminó

Nincs olyan kívánsága Sihell Ferry feleségének, amit férje ne teljesítene. Ilyen volt az is, amikor Viki eldöntötte, részt akar venni egy Szent Jakab-zarándokúton. 

Sihell Ferry
Sihell Ferry napi 25-30 kilométert gyalogolt feleségével / Fotó: Sihell Ferry/Facebook

Sihell Ferry és felesége 130 kilométert tettek meg

Végül a spanyolországi El Camino Sarria–Santiago De Compostela mellett döntöttek.

Tavasszal meghívott engem ez az út, úgy éreztem, hogy mennem kell.”

Amikor elmondtam Ferrynek, mint mindenben, ebben is teljes vállszélességgel támogatott.

„A szervezésrészt rám bízta, és mivel mi egy évre előre tudjuk a fellépéseink időpontját, ehhez mérten kellett választanunk. Idő hiányában a 130 kilométeres táv mellett döntöttünk” – kezdte a Metropolnak Viki.

A házaspár október 8-án indult és 13-án ért a finisbe. A hosszú utat öt nap alatt tették meg, naponta 25-30 kilométert haladtak. Reggel 8-kor indultak, délután 17-18 óráig megállás nélkül meneteltek. A zord időjárás azonban meglehetősen akadályozta őket a gyorsabb haladásban.

Napsütéssel nem nagyon találkoztunk. Egyik nap figyelmeztetést adtak ki, hogy tornádó közeledik. Aznap a szálláson arra lettünk figyelmesek, hogy mindenki útnak indult, mivel még rutintalanoknak számítunk, mi is így tettünk. Utólag nem biztos, hogy jól döntöttünk.”

A tízkilós hátizsákunkat cipelve, hatalmas szélben, felhőszakadásban meneteltünk.

„Azt éreztük, hogy a ciklon bármelyik pillanatban felkaphat bennünket. Fák dőltek ki előttünk. 3 esőkabát volt rajtunk, így is a zokninkig áztunk el, de megtettük a 30 kilométerünket, mert elfogadtuk az időjárás viszontagságait. Nagyon félelmetes volt, mert szinte megállás nélkül dörgött, villámlott – árulta el a dalszerző-producer.

„Sikerült mindent magunk mögött hagyni”

Hogy ki, miért vág neki a zarándokútnak, nem szokás nyilvánosságra hozni. Ferry és Viki azonban annyit elárult, amiért elindultak, megkapták.

Azt gondoltuk Vikivel, az út majd megadja magától a választ a miértre. Így is történt. Huszonnégyből huszonnégy órát voltunk összezárva kettesben.

„Rengeteget beszélgettünk, rájöttünk, hogy ez az út kellett ahhoz, hogy tisztába rakjuk a körülöttünk lévő kapcsolatokat. Átbeszéltünk mindent és mindenkit, kit hogyan látunk, ők hogyan értékelhetnek bennünket. Tudjuk, hogy vannak dolgok, amiket le kell tennünk magunkról. Sikerült mindent magunk mögött hagyni” – tette hozzá lapunk érdeklődésére az énekes.

Az ilyen utak alkalmával szokás, hogy a zarándokok a ruháikat sem hozzák vissza. Ezt a szép szokást pedig a házaspár is követte.

A ruhákat, amikbe beleizzadtunk, és amiket minden este levettünk magunkról, otthagytuk. Ezzel jelképezve, hogy magunk mögött hagyjuk a terheket, nem hozzuk haza azt, amiben szenvedtünk. Bízunk benne, hogy sikerült. Régen a hagyomány szerint ezeket elégették, viszont sajnos ma már tilos tüzet gyújtani” – tette hozzá.

Sihell Ferry
Jövőre Portugáliába teszik meg a következő zarándokútjukat / Fotó: Sihell Ferry/Facebook

Ferry az út kétharmadánál egy váratlan pillanatban összeesett

Sihell Ferry és Viki életében a sport már napi szinten játszik szerepet. Rengeteget gyalogolnak, úsznak, bicikliznek, mindent elkövetnek egészségükért.

„Van erőnlétünk, de így is rendkívül megterhelő volt végiggyalogolni ezt az utat 52 évesen, plusz egy tíz kilós hátizsákot cipelve.”

Nekem a térdem nagyon bedurrant, Viki zokniból csinált szorítókötést, hogy tudjunk továbbhaladni.

„A feleségemnek a bokáját szétette a cipő, volt olyan, hogy egyik lábán bakancs, másik lábán félcipő volt. Az indulás előtt tüdőgyulladásban szenvedtem, nem sikerült teljesen felépülnöm, de így is vállaltam az utat. Előjött az asztma-allergiám, nagyon köhögtem, végig fulladtam.”

Nem tudjuk mi történt, amikor egyik pillanatról a másikra összeestem, valószínűleg oxigénhiány lépett fel.

„A 110. kilométernél jártunk, bár ijesztő volt, de közösen úgy döntöttünk, megcsináljuk. Nagyon büszkék vagyunk magunkra, így el is döntöttük, El Camino zarándokok leszünk, és jövő májusában Portugáliában tesszük meg a következő zarándokutunkat – mesélte Ferry.

 









Top hírek





Hírlevél-feliratkozás