Kóbor Léna jól használja az örökségét: az Omega-musical női főszereplőjeként színházakat tölt meg, a közönség pedig vastapssal jutalmazza a tinédzser lány lehengerlő alakítását. Léna állítja, sok segítséget kap a színdarab rendezőjétől és a színészektől – és persze édesapja jelenlétét is érzi.
Telt ház várta Kóbor János tinédzser lányának színpadi debütálását! Léna a hétvégén másodjára állt színpadra a Gyöngyhajú lány balladája című darab énekes-színésznőjeként. Az előadáson egyetlen sajtóorgánumként vehetett részt a Bors, a lap exkluzív interjút készített Mecky könnyekig hatódott özvegyével, és vastapssal jutalmazott tinédzser lányukkal.
Bors: A második olyan előadáson járunk, melyen Léna játssza a főszerepet, Krisztát. Zsóka, milyen érzések kavarognak benned?
Kóbor-Deme Zsóka: Az az igazság, hogy kimondhatatlanul büszke vagyok, nem is lehetnék büszkébb Lénára!
Bors: Jól láttuk, a felnőtté válása gyakorlatilag itt történt a szemünk előtt, a színpadon?
Zsóka: Az elmúlt időszak szomorú eseményei miatt sajnos nem most, hanem akkor, amikor Mecky elment. Egyébként is sokat volt mindig felnőttek között, és most pedig szinte felnőtt nőként állja meg a helyét a színpadon! Végtelenül örülök, hogy így megsegít bennünket a Jóisten. Tudom, mindig csak jókat mondok a lányomról, biztosan unalmas már [nevet], de valahogy
Léna a színpadra született, és a színpad is imádja őt!
Bors: Most lehetősége van ezt látni mindenkinek, hiszen Léna, főszerepet játszol a darabban, de mennyire változott meg ettől az életed?
Kóbor Léna: Nagyon! De nem bánjuk, minden pillanatát élvezzük. Azt nem mondom, hogy így tanév végére nem fáradtam el, hiszen még bőven vannak iskolai feladataim is, fontosak az év végi jegyek is, a darab közben meg elindult, sűrűek a napjaink. Anyu hoz, visz engem, mindent megtesz értem, és ezért nagyon hálás is vagyok. És így, hogy az első előadás velem pünkösdhétfőn nagy siker volt, kicsit meg is nyugodtam!
Bors: Mennyire vagy lámpalázas, mit csinálsz színpadra lépés előtt?
Léna: Az utolsó pillanatokban? Pánikolva körbe-körbe rohangálok! [nevet] Ám mindig van valaki, aki megnyugtat, hogy jól csinálom, jó kezekben vagyok a színpadon. A rendező, Pozsgai Zsolt is az utolsó pillanatig nyugtatgat a színpad széléről, ahogyan a stáb összes tagja is segítőkész, nagyon aranyos mindenki, és befogadtak, úgy érzem. Amikor a színpadra lépek, akkor már minden rendben, hiszen
a húsz felcsendülő Omega-sláger által a Papa is jelen van velem a színpadon… érzem.
Zsóka: Azért vannak nehéz pillanatok is. A végén például kivetítve látni Meckyt, ilyenkor azért nem könnyű ez nekünk érzelmileg…
Bors: Érzelmileg nagy teher lehet, de arra is kíváncsi lennék Zsóka, hogy anyaként hogy éled meg, milyen plusz terhet ró ez rád?
Zsóka: Ez édes teher ám! Persze sok a tennivaló, de a logisztikán múlik minden. Közben a Léna Fashiont is csinálom, ami az én kis ruhaboltom, ahová felüdülni járok.
Az emberek például sokan azért térnek be, hogy gratuláljanak a lányomhoz, a sikereihez. Ez pedig nagyon jólesik!
Bors: A tanulás nagyon fontos számotokra, de ilyen sűrű időbeosztással hogyan tudjátok összeegyeztetni a tanulmányokat a színházi feladataiddal?
Zsóka: Rengeteg segítséget kapunk az iskolától, a tanároktól, szerencsés Léna, hogy ilyen támogató az iskolai közege.
Léna: Imádok iskolába járni, és úgyis itt az év vége, így könnyebb is lesz már nemsokára. Azért egy kicsit várom, hogy beköszöntsön a nyári szünet… [mosolyog]
Bors: Gratulálok a sikereidhez, Léna, és gyönyörű nyarat nektek! Azért majd kicsit pihenj is!
Léna: Köszönöm, és fogok, megígérem!
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre