„Ez egy életen át elkísért” – retteg Galambos Erzsi

Amikor felvette a telefont, a hangjából áradt az életöröm és a jókedv. Galambos Erzsi már csak ilyen, úgy fogalmaz, imádja ezt a műfajt, amit életnek hívnak. A Kossuth-díjas színművésznő otthonában táncol, és alig várja, hogy megejthesse a heti fő programját, a nagybevásárlást. Galambos Erzsi emellett szereti tudni, hogy mi folyik körülötte a világban, nemcsak kis hazánkban, hanem határainkon túl is. A jelenlegi háborús helyzet pedig felszínre hozott benne olyan emlékeket, amik évtizedekkel ezelőttre nyúlnak vissza.

„A pince sötétje azóta is elkísér”

– A második világháború során még csak 10 éves voltam – kezdte a Bors megkeresésére a színésznő.

– A Dembinszky utcában volt a lakásunk. Emlékszem, a mellettünk lévő házat lebombázták – gondol vissza élete legrosszabb éveire Erzsi. Olyan traumaként élte meg a bombázások és a fegyverropogás zaját, hogy még ma sem tud nyugodtan aludni.

– Ruhában feküdtünk le, hogy csak a cipőt kelljen felhúzni, ha rohanni kell le a pincébe. És volt, hogy szaladni kellett, nem is egyszer. A pince sötétje azóta is elkísér. Pontosan tudom, milyen a háború – mesélte könnyei­vel küszködve a színésznő, aki úgy érzi, tönkretették a gyerekkorát.

– Nemcsak hogy tönkretették, de nem is volt gyermekkorom. 10 éves korom óta tudom, milyen a bombázás. Sajnos engem ez egy életen át elkísért, hiszen azóta is csak lámpafény mellett vagyok képes aludni. Egyszerűen félek lehunyni a szemem – árulta el a művésznő.

Csak béke legyen!

Galambos Erzsi minden reggel úgy ébred, hogy az egyik első dolga megnézni az interneten a háború fejleményeit. Nagy internetező lévén nem okoz neki gondot, hogy kövesse az eseményeket.

– Mindennap abban bízom, hogy úgy kelek fel, béke van – mondta a színésznő, akinek szíve megszakad, ha látja a képeket a menekülő családokról.

Még szeretne élni

A musicalek koronázatlan királynőjét ugyanakkor a háború sem tántoríthatta el attól, hogy a színpadon álljon, hiszen a szakmát alig 10 évesen kezdte. A sikere azóta is töretlen, ha tehetné, még játszana színpadon. Azt mondja, azért nem teszi, mert az írók nem írnak szerepeket 90 éves színésznőkre.

– Pedig egy öregasszony nem vénasszony – mondja Erzsi, akinek hangjából kihallatszódik a huncut mosoly.

A színésznő tele van tervekkel, hamarosan az elmaradt születésnapi gálaelőadása is megtartásra kerülhet a József Attila Színházban.

– Az a színház szó szerint a második otthonom, de amikor csak tehetem, máshová is elmegyek premiereket nézni. Nagyon jó az új fiatal generáció, szeretnék köztük még játszani, de már azzal is megelégednék, ha 70 éves lehetnék – zárta nevetve Erzsi, aki bízik benne, hogy még jó pár év van előtte.