A zenészlegenda, Karácsony János, művésznevén James augusztus 19-én ünnepli 70.születésnapját, stílusosan a színpadon, A dal a miénk koncerttel. A hetvenediken a Metropol is köszönti az LGT örökifjú gitárosát, aki otthonában fogadott minket kisunokája, felesége és lányai társaságában, no meg a családhoz tartozó kutyusok kíséretében.
James tősgyökeres óbudai, jelenleg a közeli agglomerációban él feleségével, Ruzsics Andreával. Két lányuk tíz percre lakik tőlük, naponta találkoznak, és tavaly december óta már egy 8 hónapos kislány is megy velük a nagypapáékhoz.
„Tavaly Mikuláskor született meg az unokánk, Diána Natasa. Egy csodálatosan szép, életvidám, örömteli kislány, akivel sokat vagyok együtt, és jókat mókázunk. Itt lakunk, légvonalban 4 kilométeres körzetben mi és a lányaink. Természetesen, mindketten férjükkel, párjukkal élik a saját életüket, de itthon megvan a szobájuk, és mi itt vagyunk bármikor, ha kellünk” – árulta el az LGT gitárosa, aki ha játszik a színpadon, most is ugyan az a fáradhatatlan „indián”, mint 50 éve, épp csak a hosszú haja lett fehér.
„Mindig arra vágytam, hogy a nagyobb kerek évfordulókon mint az 50, 60, 70, az ember munkával ünnepelje saját magát. Az ilyen érzékeny típusú ember, mint én, inkább dolgozik, minthogy otthon lerohanják, és együtt sírjunk, meg nevessünk. Ez most is így van: augusztus 19-én, a 70. születésnapomon a Csík-Presser-Karácsony produkcióval állok a színpadon a turnénk egyik állomáshelyén. Ott ünnepelek, zenével, amíg csak tudok”– mesélte kis stábunknak James a saját gondozású rózsalugasa előtt, olyan fiatalos lendülettel, hogy ha nem tudnánk, el se hinnénk, hogy nagyapa.
Arra a kérdésünkre, hogy árulja már el, hogy csinálja, hogy az elmúlt évtizedek alatt mit sem változott, azt felelte: ez nála belülről fakad.
„Ha nincs feladatod, akkor megöregszel, elveszíted az életcélod. Itt nem lehet a külső látszatot fenntartani, ha ez nem belülről fakad. Én mindenesetre minden nap gyakorlok, tanítok, énekelek, én nem bújok ki semmilyen munka alól. Nincsenek titkaim, egyszerűen csak foglalkozom a fizikai állapotom karbantartásával és a szakmámmal”- tudtuk meg Jamestől, aki élettörténetét könyvben is készül megírni.
Az elmúlt másfél évben sok minden kimaradt az ő életében is. Most azonban végre újra koncertezhet, megy a Csík-Presser-Karácsony turné és a Zenevonat produkció, amiben Solti Jánossal, Heincz Gábor Bigával és az Abrakazabra zenekarral muzsikál együtt. Ezen kívül van egy triója, amiben állandó vendég: Karácsony János, így vannak négyen. Für Anikóval duóban verses irodalmi esteket csinál.
„Somló Tomi halála óta nincsen LGT, feloszlattuk a zenekart, de különféle együttműködésben muzsikálunk, Presserrel is, Soltival is – akár együtt is, de nem LGT néven. Nagy szívfájdalmunk, hogy a 20-as év elvitte a 21-est is, nem tudtunk előre tervezni, és az LGT 50 éves jubileumát sem méltóképpen megünnepelni. Hiányérzetem van, hiszen lett volna sok meglepetéskoncert, akár egy lemez is. De az idő majd meghozza ezt is.”
Karácsony János szülei székelyek, de ő már Budapesten született 1951-ben, ötéves volt, amikor a család Aquincumba költözött. A gyermek-és ifjúkorát a Duna–Aquincum és a Hármashatár-hegy között töltötte.
„A Szentendrei és a Bécsi út között még megvan a ház, ahol laktunk. A Zrínyibe és a Kőrösi Csomába jártam. Itt tanultam zongorázni és gitározni. Hamar beválasztottak az iskolai énekkarba is, kiderült, hogy van érzékem a zenéhez. A zongorából azért lett gitár, mert nem volt otthon hangszerünk, és nem tudtam gyakorolni, a gitárt meg vittem magammal mindenhova.”
A James becenév nem a zenész korszakából való, hanem az unokatestvéreitől kapta, amikor kisiskolásként láttak a moziban egy feliratos „cobboy”-filmet, amelyben James (a felirat alapján Jamesnek ejtve), a főhős nagyon hasonlított rá.
Indult egy új zeneiskola a Dugonics Titusz téren, ahol a nagyszerű Puskás Tibor tanár úrhoz jártam klasszikus gitárra nyolc évig, mellette volt szolfézs, és minden, ami az alapképzéshez kell. Ma is azt mondom a fiataloknak: a tehetség és a szorgalom mellé az iskolát is végig kell járni.
Karácsony János mindössze 16 évesen, 1967 telétől a Ferm zenekarban játszott, 1971-ben megalapította a Generált, és már 1974 októberében meghívták az LGT-hez.
„Amikor a közösségi oldalamon megosztok egy-egy emléket, és szóba kerül a 60-as busz, meg a HÉV, jó néhányan reagálnak, hogy ők bizony még emlékeznek a hosszú hajú kis James-re, aki gitárral az ölében aludt a HÉV-en vagy a buszvégállomáson.„
„Amikor én fiatal voltam, minden kis kocsmában volt élő zene, nemcsak hétvégén, de sima hétköznap is! Nem lehetett elmenni a legkisebb restibe sem, hogy ne játszott volna legalább egy cigány, nem volt olyan presszó, ahol még akár napközben is ne lett volna egy zongorista. Az éttermekben bandák játszottak minden hétvégén, télen, nyáron, hihetetlen, milyen zenei élet volt itt.”
„A Szentendrei úton tartok nap mint nap hazafelé, csak egy kicsit kijjebb költöztem a városközponttól az erdőbe. Itt élek feleségemmel, de a közelben lakik Eszter Berta és Rebeka Flóra lányunk is. Mindkettőjüknek két diplomája van, de hobbi szinten zenélnek ők is, fuvoláztak és zongoráztak, néhányszor együtt is játszottunk.”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre