
Máris főhet Robbie Keane feje, elveszítette egyik gólvágóját
Ez rendesen keresztülhúzhatja az ír mester számításait.
A Real-verő Viditől a bajnok váci Csank-csapat titkain át a dunavarsányi "megye-kettőig": Koszta János hol könnyfakasztó, hol vidám emlékeket idézett föl.
Az UEFA Kupa-döntős Videoton, majd a magyar bajnok Vác és a BVSC egykori ikonikus kapusa, Koszta János 66 évesen is dolgozik (villanyszerelő a Dunakeszi Járműjavítóban), és már 23 éve kapusedző az UTE utánpótlás-csapatainál. Az Eldoblak edzésre podcast legújabb adásában tanulságos történeteket idézett fel a múltjából, főleg a Vidinél és Csank János csapatánál töltött időszakáról; a legendás cselezéseiről, a váci sikerek titkairól vagy éppen a Fradi-táborral megélt kalandjairól. Egyszer-egyszer az érzelmek is elragadták, könnybe lábadt szemmel emlékezett meg a gyerekkorában elvesztett édesapjáról és a néhány éve elhunyt édesanyjáról.
A háromszoros válogatott exkapus alacsonyabb osztályokban 58 éves koráig védett, akkor is csak a műtött térde miatt hagyta abba a játékot.
Fiatalon, 58 évesen abbahagytam (...) csak a műtét miatt. Mondtam, hogy jöjjenek a fiatalabb negyvenesek. De imádom a futballt, azóta sem tudok tőle elszakadni
– mondta Koszta, aki többek között arra is visszaemlékezett, hogy a Fradi vagy éppen az Újpest elleni meccseken gyakran volt célpontja az ellenfél drukkereinek – nyilván azért, mert tartottak tőle.
– Nyugodjon békében, amikor fehívtam édesanyámat, mindig mondtam neki, hogy 'Anyucika, játszottunk a Fradival, megint emlegettek téged, vagy játszottunk az Újpesttel, ott is emlegettek téged'. Azt kérdezte: 'Azok a mocskos pofájúak, azok?', mondtam, 'Azok, Édesanya' – idézte föl nevetve.
Koszta János elmondta, mindig leperegtek róla ezek a bántások, sőt őt sem kellett félteni:
– Hát igen, a Fradi szurkolótábora, a B-közép ugye mindig a Springer-szoborral szemben volt. Van egy sztorim erről.
Kocogtam ki eléjük, ők pedig így fogadtak: 'Szervusz, paraszt! Szervusz, paraszt!', mire én egy szót sem szóltam, hátat fordítottam. De a kezdő sípszó előtt mindig van egy 10-15 másodperces csönd. Azt kihasználva megfordultam: 'Szevasztok, rokonok, mind itt vagytok?'
Utána nem lehetett látni a kaput a szalagoktól. Zömében Puhl Sanyi vezette ezeket a meccseket, akivel nagyon jó viszonyban voltam, és fütyültem, ordítottam Sanyinak, hogy nincs kapu. Odajött és megkérdezte: 'Mit mondtál nekik, Jani?', hát mondom: 'Sanyi, úgy ismersz engem?', mire ő: 'Úgy!'. Hát mondom, 'Köszöntöttek, én is köszöntem nekik'. Voltak ilyen sztorik, és általában akiknek tudtam, azért válaszoltam – elevenítette föl derűsen a régen történteket Koszta János, felidézve a világ hajdani legjobb játékvezetője, Puhl Sándor emlékét is.
A teljes beszélgetést itt nézheted meg:
Ez rendesen keresztülhúzhatja az ír mester számításait.
A magyar bajnok a Mezőkövesddel találkozott.
Méretes kihívás vár Bödéékre a nemzetközi porondon.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre