Andrij Sirenko önként vonult be a háborúba.
A görög-római csaták egykori nagy bajnoka, az 53 éves Andrij Sirenko önként vonult be a háború kitörésekor a hadseregbe. Ám súlyos sérülést szenvedett egy főváros melletti falu megvédése közben – szúrta ki a
Ripost az
As.ro cikkében.
„Elmondom, hogyan kezdődött számomra a háború. A legkisebb fiam, Jaroszlav felhívott február 24-én, és azt mondta: apa, le vagyunk bombázva! A robbanásokról készült felvételeket is megmutatta. Amint megláttam, tankoltam és elindultam Harkovba. Kijevben éltem, elmentem a fiamért, ő pedig visszavitt magával Kijevbe. Hazaérve azonnal mentünk Sevcsenko körzet védelmére. Nem akartunk elbújni, én úgy neveltem a fiamat, hogy el ne szökjön. Anyám megdöbbent. Az egész éjszaka kezdődött, lelőtték a tévétornyot. Néhány órával később az egész utcát lezárták. Utána áthelyeztek minket egy másik helyre, és őriztük a Syrets üzemet. Naponta három-négy orvosi előadást hallgattam meg. Megmentették az életemet. Túléltem egy kislány miatt, aki megtanított elsősegélynyújtásra” – magyarázza az egykori sportoló.
Március 12-ről 13-ra virradó éjszaka Kijev közelébe, Moschun faluba küldték őket. Körülbelül 70 embert küldtek harci pozíciókra.
„Amikor autóval odaértem, nem volt ház. Kiszálltam a kocsiból és lövöldözni kezdtek. Soha nem éreztem még ilyen heves tüzet. Felvettem egy érszorítót, de nem éreztem a lábam térdig” – meséli a történetét.
Egy fiú mentette meg az életét.
„A minap beszéltem Serezhával, a fiúval, aki kihúzott engem onnan. Elkaptam az ujját, nehéz volt húzni, mert kapaszkodtam belé. Észrevett egy kis árkot az út mellett, oda szállított engem, és egy autóért rohant. Elmondta, hogy amint elment, egy akna csapódott be oda, azt hitte, hogy végem. Aztán egy olyan autóval tért vissza, amelyen még gumi sem volt. A Kijev felé vezető úton elájultam. Nem emlékszem semmire, de többször megműtöttek. Állapotom stabilizálódott, és átvittek egy másik kórházba, ahol további két műtéten estem át, és amputálták a lábamat. A feleségem beleegyezett. Ha az életem múlik rajta, akkor egyetértek, mondtam, majd 2 hétig szondán keresztül etettek. Most a lehető leghamarabb el akarom hagyni a kórházat” – mondta Andrij Sirenko.
Az 53 éves férfi azonban továbbra is elszánt maradt, harcolni akar az
orosz–ukrán háborúban még fél lábbal is.
„
Vissza akarok menni és segíteni a bajtársaimnak. Láttam és csodálom azokat, akik láb nélkül is harcolnak. Biztos vagyok benne, hogy nyerünk. Nem hamarosan, de nyerni fogunk” – mondta Sirenko.