Hatalmas felfedezést tettek a tudósok: ez mindent átírhat arról, amit a világegyetemről tudunk

A tudósok nagy áttörést értek el egy 100 éves elmélet kapcsán, amely a világegyetem viselkedését írja le, és ez a szenzációs kutatás alapjaiban változtathatja meg az univerzumról alkotott ismereteinket.

Hatalmas áttörését értek el a tudósok a világegyetem kutatásakor

Kutatásuk során az űrkutatók új diagnosztikai módszereket fejlesztettek ki a kozmológiában, amelyek megkérdőjelezik a korábban elfogadott modellt. Az elmélet – miszerint az világegyetem a legnagyobb léptékeken egyenletesen viselkedik – évek óta elfogadott volt.

Most azonban a csillagászok új jeleket találtak arra, hogy az elmélet nem feltétlenül igaz, ami potenciálisan a standard kozmológiai modellen kívüli új fizikára utalhat. A Friedmann–Lemaître–Robertson–Walker-elmélet (FLRW) egy közel 100 éves matematikai keretrendszer az általános relativitáselméletben, amely egy homogén, izotrop és táguló vagy összehúzódó univerzumot ír le.

Egy új tanulmányban a fizikusok távoli robbanó csillagok és hatalmas galaxisok megfigyelése során eltéréseket észleltek a hagyományos modellhez képest.

A Live Science-nek nyilatkozva a tanulmány társszerzője, Asta Heinesen – aki a koppenhágai Niels Bohr Intézet és a londoni Queen Mary Egyetem fizikusa – betekintést engedett a kutatásba.

A tudós elmondta:

A szakértő hozzátette: „Ez potenciálisan különböző hatásoknak tudható be, de további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy megértsük az FLRW-megsértés okát, amelyet empirikusan tapasztalunk.”

A megdöbbentő eredményeket három cikkből álló sorozatban mutatták be, amelyek új diagnosztikai teszteket vetettek fel a kozmológiában. A tanulmány társszerzője hozzátette:

„Ha olyan kozmológiai struktúrák vannak jelen, mint a galaxishalmazok és az űrüres területek, akkor túl kell lépnünk az FLRW-tér-időn” - fejtette ki a szakember.

A kutatók két lehetséges hatást azonosítottak, amelyek torzíthatják az univerzum látszólagos geometriáját. Az első a Dyer-Roeder-effektus, amely azért következik be, mert a távoli objektumokból származó fény gyakran főként az űr üres régióin halad át, ahelyett, hogy anyagban gazdag környezetben terjedne.

Heinesen szerint, ha ez az elmélet igaz lenne, az radikális következményekkel járna az univerzumra nézve. A fizikus így fogalmazott: „ami miatt az univerzum számunkra üresebbnek tűnne, mint amilyen valójában.” A torzulás második lehetséges magyarázata a kozmológiai visszacsatolásnak nevezett hatás lehet.

Ez azt jelentené, hogy a nagy léptékű kozmikus struktúrák növekedése hatással lenne az űr átlagos tágulására és méretére. E két lehetséges magyarázatra reagálva Heinesen így nyilatkozott: „A legfontosabb eredmény az, hogy a rendelkezésre álló kozmológiai adatokból közvetlenül mérhetőek a Dyer–Roeder-hatás és a visszacsatolási hatások, és ezeket egyértelműen meg lehet különböztetni a standard kozmológiai modell egyéb változatától, mint például a sötét energia alakulását vagy a módosított gravitációs elméleteket.”

„Ez korábban ilyen közvetlen módon nem volt lehetséges, és szerintem ez a munkánk áttörő eredménye” - idézi a szakembert a Daily Star.