Dugók, kiköltözés, túlturizmus és magány: Budapest széteshet, ha így megy tovább – durva diagnózist adott a BP Műhely

Mérföldkőhöz érkezett a BP Műhely: az egy éve működő szakmai közösség most mutatta be első átfogó helyzetértékelését, a BP Riportot, amely Budapest jelenlegi állapotáról és jövőjéről ad látleletet. Az esemény fő üzenete világos volt: a főváros legnagyobb baja a városszövet töredezettsége, vagyis az, hogy Budapest ugyan egyetlen élő organizmusként működik, a döntések mégis gyakran elakadnak az intézményi, kerületi és politikai határokon.

Kőrösi Koppány: Budapest nem különálló elemek halmaza, hanem élő organizmus

A rendezvényt dr. Kőrösi Koppány, a BP Műhely alapítója, kutatási és elemzési igazgatója nyitotta meg, aki arról beszélt: a műhely első évének végére érve már látszik, hogy van létjogosultsága egy olyan szervezetnek, amely nem ágazati alapon, hanem rendszerszinten vizsgálja Budapestet. Kőrösi szerint a városról való gondolkodás legnagyobb hibája az volt az elmúlt évtizedekben, hogy mindig elszigetelt problémákban és rövid távú megoldásokban gondolkodtak. A BP Műhely ezzel szemben hosszú, akár 20–30 éves távlatban próbálja nézni a fővárost. Erős képpel fogalmazta meg, mit jelent számára Budapest működése:

A szakember elmondta: a BP Riport az egyik legfontosabb vállalása, hogy feltárja azokat a mély konfliktuspontokat, amelyek mögött a hétköznapi bosszúságok húzódnak meg. Példaként azt említette: még a romkocsmák és a dugók között is lehet összefüggés, ha a belvárosi élhetetlenség miatt az emberek kiköltöznek, majd autóval járnak vissza dolgozni.

Kőrösi Koppány a megoldást is világosan megfogalmazta:

Szerinte Budapest csak akkor lehet élhetőbb, ha a város fejlesztésében minden szereplő ugyanazt a kottát követi.

Heil Kristóf már az elején kimondta, mi a tét

A beszélgetéseket dr. Heil Kristóf, a BP Műhely operatív igazgatója moderálta, aki több ponton is pontosan rámutatott a vita lényegére. A közlekedési blokk elején például azt a kérdést tette fel, amely végigkísérte az egész estét:

Később a városszociológiai panelben még élesebben fogalmazott, amikor Budapest jövőjét történelmi távlatba helyezte. Azt mondta:

Ezzel gyakorlatilag azt üzente: a főváros állapota messze túlmutat önmagán, és az egész ország jövőjét befolyásolja.

Almássy Kornél: Ideológiai alapon nem lehet közlekedést szervezni

A közlekedési panel egyik kulcsszereplője dr. Almássy Kornél, a BP Műhely kutatási és elemzési vezetője volt, aki nem kertelt: Budapest közlekedésének egyik legnagyobb baja, hogy nem valódi integráció, hanem ideológiai szembenállás alakult ki az egyes közlekedési módok között.

A szakember kimondta:

Almássy arról beszélt, hogy a fővárosi közlekedéstervezés ma túl sokszor tiltásokra épül, miközben az autós, a kötött pályás és a közösségi közlekedés nem egymás ellenségei, hanem egymást kiegészítő rendszerek kellene, hogy legyenek. Szerinte komoly infrastruktúrahiányok terhelik Budapestet, mert olyan közúti és közösségi közlekedési elemek hiányoznak ma is, amelyeket már a nyolcvanas és kilencvenes években meg kellett volna építeni.

A BP Műhely elemzési vezetője konkrét fejlesztéseket is megnevezett: szerinte a Galvani híd, a 3-as metró meghosszabbítása, a 4-es metró ügye, valamint a HÉV-vonalak korszerűsítése mind olyan kérdés, amelyet újra napirendre kellene venni. Emellett a Lánchíd ügyét sem kerülte meg. Szerinte ma a városvezetés túl sok konfliktust hagy nyitva, miközben a budapestiek nap mint nap a dugókban fizetik meg ennek az árát.

Hegyi Zsolt: Ha van jó alternatíva, kevesebben ülnek autóba

A közlekedési panel vendége volt Hegyi Zsolt, a MÁV Csoport vezérigazgatója is, aki hangsúlyozta: a közlekedés elsődlegesen nem élvezet, hanem szükséglet, ezért a legfontosabb kérdés az, hogy a rendszer képes-e lépést tartani a mindennapokkal.

Hegyi így fogalmazott:

A vezérigazgató részletesen beszélt a Déli körvasút jelentőségéről, amely nemcsak az országos vasúti forgalmat segíti majd, hanem Budapest számára is új átszállási pontokat és sűrűbb, használhatóbb elővárosi kapcsolatokat adhat. A HÉV-ek kapcsán is fontos bejelentéseket tett: elmondta, hogy a szentendrei vonal felújítása elindulhat, és a cél az, hogy 2030-ra egy 21. századi elővárosi gyorsvasút jöjjön létre a jelenlegi HÉV helyén.

A legfontosabb mondata azonban az volt, amikor a dugók okairól beszélt:

Vagyis szerinte nem az autósokat kell démonizálni, hanem olyan alternatívát kell nyújtani, amit valóban érdemes választani. A reptéri vasút ügyében is nagyívű jövőképet vázolt: a cél nem csupán az, hogy Budapest és a repülőtér között legyen kötött pályás kapcsolat, hanem hogy az egész ország vasúti hálózata kapcsolódjon be a reptér forgalmába.

Kepe Nóra: Budapestet is elérte a közösségi válság

A városszociológiai panelben dr. Kepe Nóra társadalomkutató, a PPKE-BTK óraadó tanára arról beszélt, hogy Budapest problémái nem érthetők meg pusztán utakban, házakban és közművekben gondolkodva. Elmondta: az emberi oldal és a közösség legalább ennyire fontos. Nagyon erős diagnózist adott a főváros lelkiállapotáról:

Kepe Nóra szerint a Budapest Index eredményei alapján a budapestiek által egyre nyomasztóbb mértékben érzékelt vandalizmus, köztisztasági problémák, hajléktalanság mögött egy mélyebb társadalmi válság húzódik. Felhívta a figyelmet arra, hogy a nagyváros elmagányosodással fenyeget: Budapesten számos, ennek kitett társadalmi csoport él, akikre a közösségeknek fokozott figyelmet kell fordítaniuk. 43 százalék az egyszemélyes háztartások aránya, a fővárosban a 20–49 év közötti fiatalok 28 százaléka egyedülálló, és egyre nagyobb a nyugdíjaskorúak aránya (16 százalék), ezzel párhuzamosan gyengülnek a közösségi kapaszkodók.

A kutató a kiköltözés problémája kapcsán kifejtette: sokan a saját nyugalmukat keresve az agglomerációban teremtenek maguknak „egyszemélyes szigetet”, ennek költségét végeredményben az ingázók és a belvárosban élők is megfizetik a torlódásokkal és a túlterheltséggel. A megoldást részben a kulturális és közösségi élet tudatos szervezésében látná. Példaként említette az V. és I. kerület jó gyakorlatait, illetve egyes környékek (Pozsonyi út, Bartók és Margit-negyed) tudatos revitalizációját. Szerinte ezek a helyek azért fontosak, mert visszahúzó és összetartó erőt jelentenek a városi közösségeknek. 

Kőrösi Koppány: Újra élő belváros kell

A szociológiai blokkban Kőrösi Koppány ismét határozottan fogalmazott, ezúttal a városi identitás és a belváros jövője kapcsán. Szerinte a legnagyobb feladat ma az, hogy a város ne folyjon szét, ne veszítse el a központi, lakható karakterét.

Egyetlen mondatba sűrítette a lényeget:

Úgy látja, a belvárosból eltűnő lakófunkció, a kisboltok bezárása, a kocsmák és a turizmus túlzott térnyerése mind hozzájárul ahhoz, hogy az emberek elköltöznek, majd egyre nagyobb terhet raknak a közlekedési rendszerre. Kőrösi szerint újra élő belvárosra van szükség lakókkal, közösségi helyekkel és szolgáltatásokkal, különben Budapest tovább veszít a saját karakteréből.

Szende András: A város baja az egyensúlytalanság

A városszerkezeti panelben Szende András, a BP Műhely kutatási és elemzési vezetője azt hangsúlyozta, hogy Budapest problémáit alapvetően az egyensúlyvesztés okozza. Ez szerinte egyszerre jelenik meg a belvárosban, a külső kerületekben és a rozsdaövezetekben.

Szende tömören fogalmazta meg a diagnózist:

A szakember szerint a belső részeken a lakófunkció és a turizmus, kifelé haladva pedig a városi szétterülés és a rosszul szervezett funkcióelosztás okoz egyre súlyosabb problémákat. Külön kitért a rozsdaövezetekre, amelyeket egyszerre nevezett lehetőségnek és problémának: ezek a területek ugyanis alkalmasak lehetnének arra, hogy Budapest új, többfunkciós, valóban városi szövetté alakuló részei jöjjenek létre rajtuk. Szende szerint a kulcs nem a lakóparképítés önmagában, hanem az, hogy valódi város épüljön üzletekkel, szolgáltatásokkal, zöldfelületekkel, jó funkciókeveréssel és megfelelő közlekedési kapcsolatokkal.

Tóth Sándor: A belváros mindenekelőtt otthon

A városszerkezeti panel másik vendége Tóth Sándor, a Belváros-Lipótváros Városfejlesztő Kft. ügyvezetője volt, aki egyértelművé tette: az V. kerületet elsősorban nem turisztikai termékként, hanem lakóhelyként kell nézni.

Kihangsúlyozta:

Tóth arról is beszélt, hogy a belvárosban a turizmusra szükség van, de a mértékét és hatását kezelni kell. Ennek érdekében hozták létre például a lakóvédelmi utcákat és lakóvédelmi zónákat, amelyekkel próbálják elosztani a turisztikai terhelést. Kitért arra is, hogy az V. kerület sok esetben magára marad olyan fővárosi problémákkal, mint a nyilvános vécék, az utcai üzemeltetés vagy a köztisztaság. Az is kiderült, hogy a kerület sok feladatot magára vállalt a főváros helyett. 

A fejlesztéseket is konkrét példákkal mutatta be: a Podmaniczky tér egykori trolivégállomásból városi térré alakult, a Bástya park pedig történelmi és közösségi funkciókat egyszerre kapott. Tóth szerint a jövő egyik kulcsa az lehet, hogy a turistákat ne mindig ugyanarra a néhány pontra vigyék, hanem szétterítsék a városi attrakciókat, mert így lehet megelőzni a „Prága- vagy Barcelona-szindrómát”.

Külön hangsúlyozta, hogy a cél a minőségi turizmus, és az is fontos lenne, hogy csak felkészült, legális idegenvezetők mutassák be Budapestet.

A végső üzenet: Budapest jövője most dől el

A BP Műhely rendezvényének legfontosabb tanulsága az volt, hogy Budapest problémái összefüggnek egymással. A dugók, a kiköltözés, a közösségi közlekedés gyengeségei, a belváros kiüresedése, a túlturizmus, a rozsdaövezetek sorsa és az elmagányosodás mind ugyanannak a városi válságnak a különböző tünetei. A felszólalók ugyan más-más oldalról közelítették meg a főváros gondjait, de egy dologban egyetértettek: Budapestet csak együttműködéssel, hosszú távú gondolkodással és valódi integrációval lehet megmenteni attól, hogy végleg széteső, egymásnak feszülő részekből álló várossá váljon.

A BP Műhely az elmúlt évben többek közt a budapesti hidakat is górcső alá vette: