Soha nem késő belekezdeni valami olyanba, amit régóta szerettünk volna kipróbálni, de nem volt hozzá kellő bátorságunk.
A hetvenhárom éves Babi néni szinte felrobbantotta az internetet: korát meghazudtoló szellemi frissességgel és nyitottsággal fordul a fiatalok felé és mesél életéről a hölgy, aki negyvenkét évet dolgozott vegyésztechnikusként, de nyugdíjas kora ellenére sem pihen. Napjainkban rászoruló, idős embereket ápol.
Babi néni lapunknak elmondta, nagyon szereti a fiatalokat, sokat tanul tőlük, a TikTokra pedig azért regisztrált, mert szerette volna kipróbálni, vajon meg tudja-e csinálni élete első videóját. Arra, ami ezután következett, legszebb álmában sem számított.
Számomra teljesen hihetetlen ez az egész. Nem gondoltam volna, hogy néhány év alatt huszonnégyezren fognak követni és hogy egyszer tőlem kér majd tanácsot a fiatalabb generáció. Ők aranyozzák be a mindennapjaimat
– kezdi az idős hölgy, majd hozzáteszi, egész életében szeretett tanulni, új dolgokat kipróbálni, leginkább pedig azt bánja, hogy középiskola után nem volt elég bátorsága felvételizni az egyetemre, pedig nagy vágya lett volna továbbtanulni.
Babi néni szívesen emlékszik vissza a fiatalságára, gyakran idézi fel legkedvesebb emlékeit is.
Nagyon jó volt gyereknek lenni a hatvanas években. Igaz, hogy nem volt telefonunk, sőt televíziónk sem, voltak viszont helyette éjszakába nyúló beszélgetések, egymásra figyelés és őszinte szeretet. Szerintem ez nagyon hiányzik a mai világból. Nyaranta szabadon éltünk, jártuk erdőt-mezőt, mellette pedig mindenkire ki volt szabva a megfelelő munka: én például rendszeresen legeltettem libákat, közben pedig könyvet olvastam vagy horgoltam a mezőn.
Babi néni azt is elmondja: akkoriban az ismerkedés is egészen másként zajlott, mint napjainkban: a fiúk hosszú hónapokon keresztül udvaroltak a lányoknak, táncolni vitték őket, a házasság pedig valóban egy életre szólt, jóban-rosszban. Az idős hölgy közel harminc évet élt le férjével nagy szeretetben, boldogságban.
Ha egy pillanatot kellene kiragadni az életemből, amikor a legboldogabb voltam, az a pillanat lenne, amikor tízévnyi várakozás után örökbe fogadhattuk a kisfiunkat. Életem legszebb napja volt. Abba viszont a mai napig belesajdul a szívem, amikor az utcán látok egy idős házaspárt, akik szeretetben kísérik egymást és fogják a másik kezét. Nekem sajnos ez már nem adatott meg: a férjemet elragadta egy kegyetlen betegség.
Babi néni úgy gondolja, annak ellenére, hogy a mostani fiatalok egészen mások, mint az ő korában voltak, semmi baj nincs velük, majd azt is hozzáteszi, szerinte napjainkban sokkal nehezebb a mindennapokban érvényesülni.
Arra tudom biztatni a fiatalokat, hogy ne várjanak semmire, amit igazán szeretnének. Ne várjatok hetven évig arra, hogy megvalósítsátok önmagatokat, hiszen nagyon gyorsan elmegy fölöttünk az élet. Álljatok ki a céljaitok mellett és soha ne adjátok fel! Ne foglalkozzatok mások véleményével, csak találjátok meg önmagatokat és a szívetek vágyát, mert ez a legfontosabb
– zárja a beszélgetést Babi néni.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre