Már 30 éves is elmúlt Kóti László, amikor kitalálta, hogy triatlonozni szeretne, így megtanult úszni. Azóta a szenvedélye lett ez a sport, melyben igencsak tologatja kifelé az emberi teljesítőképesség határait.
Kóti László cukrászt, a várpalotai Öcsi cukrászda egyik tulajdonosát, vezetőjét, azonban a legtöbben arról ismerik, hogy elképesztő teljesítményekkel rukkol elő triatlonosként. A 45 éves férfi szeptember elején 2. helyen végzett a Svájcban rendezett ultratriatlon versenyen, ahol 38 km-t úszott, 1800 km-t kerékpározott és levezetésként 420 km-t futott.
A legnehezebb az időjárás változása volt, hiszen kánikulában indultunk, ami később szakadó esővé, szélviharrá, sőt hóeséssé is átalakult
– kezdte mondandóját László.
A triatlonista elárulta, hogy már 30 éves is elmúlt, amikor kitalálta, hogy ő bizony triatlonozni fog, ám ehhez előbb felnőtt fejjel meg kellett tanulnia úszni.
„Egy év alatt ez sikerült és meg is szerettem, ha egyszer abbahagyom a triatlont, akkor valószínű, hogy a túrázás, az úszás felé váltok– – fogalmazott a cukrász, aki elmondta, hogy az úszás elsajátítása után folyamatosan növelte a triatlonos távokat, míg eljutott a tízszeresig, ám az egészben egy példakép motiválta a leginkább:
Nagy „Vas” István a sportág egyik hazai legendája az ikonom, amikor elkezdtem a triatlont beszélgettem vele, tőle tudtam meg, hogy az Ironman feletti távok is léteznek. Sajnos ő még a beszélgetésünk napjának estéjén balesetet szenvedett és meghalt, de úgy éreztem, hogy az ő elejtett stafétáját nekem kell továbbvinnem
– tudatta a sportoló, aki beavatott minket, hogy a munkája nem véletlen választás volt, mert imád enni és különösen az édességeket szereti:
„Édességfüggő vagyok, nem tartok sportolói étrendet, nincsenek kiszámolva nálam a kalóriák, amit akkor és ott meglátok azt megeszem. Egy pizza után egy üveg Nutella simán lecsúszik akár hajnali 2-kor is” – osztotta meg László, aki arról is beszélt, hogy számos embernek kell köszönetet mondania, hiszen ha nem dolgoznának olyan jól a kollégái nem tudna annyi időt az edzésre fordítani, ha a párja, a családja és a barátai nem támogatnák, már biztos feladta volna és külön megköszönte az egyesületének, akiktől szintén számos segítséget kap.
Hálás vagyok mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy a tízszeres Ironmant teljesíthessem, megtiszteltetés volt valamennyi versenytárssal egy csatában lenni. Én mindenkinek azt tanácsolom, hogy sportoljon, nekem ez segített az álmaimat valóra váltani.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre