120 óra pokol – így vallott a férfi

Az Elit Challenge kihívásait a Mecsek lábánál fekvő, Rácz-tanya területén és annak környezetében kellett teljesíteniük az indulóknak. Az első feladatuk a lakhelyük megépítése volt.

„Egy általunk összerakott katonai sátorban laktunk, teljesen nomád körülmények között: egy OSB-lap, egy darab szivacs és a hálózsákunk adta az »ötcsillagos« komfortot. Próbáltuk úgy kialakítani a fekhelyünket, hogy naponta azt a minimális időt – nagyjából két órát –, amit alvással tölthettünk, teljes mértékben ki tudjuk használni” – számolt be Janota Zoltán, aki hozzátette, hogy az öt nap alatt minden egyes percük be volt osztva a programot vezető instruktorok által. „Nem nagyon foglalkoztunk az idővel, én legalábbis azt a fajta hozzáállást választottam, hogy csak az adott feladatra koncentrálok, ami éppen előttem áll. Nem számolom, hogy hány óra van még vissza, vagy hány nap, mert az túl megfoghatatlan. Csak ilyen kis lépésekben haladva tudtam átvészelni a kihívásokat” – tette hozzá.

A feladatok nehézsége és komplexitása bizony számos kellemetlen pillanatot okozott a gyakorlott sportolónak.

„Két elég nehéz rész volt a programban. Az egyik csak azért okozott problémát, mert nagyon keveset tudtam gyakorolni otthoni körülmények között – ez a navigáció, a tereptan volt. De amire kifejezetten készültem és tartottam tőle, az a vizek napja volt, amikor a tanyán lévő tóban kellett különböző feladatokat teljesítenünk: egymás hordozásától elkezdve az időre futáson át a merülésig mindenféle kihívás volt. A triatlon lévén vízilény is vagyok, ezért komfortosan mozgok a vízben, na, de nem a 12 fokosban! Igazából csak a testem remegett, de azt, hogy fázom, nem annyira éreztem” – mesélte a tapasztalatairól a tizennyolcszoros Ironman, aki bevallotta, hogy a legkeményebb feladatot az utolsó éjjel kapták. – „Már 24 órája nem aludtunk, amikor elkezdtük az 50 kilométeres menetgyakorlatot a Mecsekben és környékén. Meghatározott időn belül kellett teljesíteni a kihívást, de a saját tempónkban haladhattunk és pihenni is megállhattunk, ha úgy éreztük, hogy szükség van rá. Rendkívül érdekes és tanulságos élmény volt ez a gyakorlat. Soha életemben nem hallucináltam még, ezt itt tapasztaltam meg először. A leírhatatlan fáradtságtól a 12-13. kilométer környékén már mindenféle színészek, énekesek portréját véltem felfedezni az úton, ahogy gyalogoltam. Nagyon nehéz volt elhinnem, hogy ez nem egy valós állapot, hanem csak vízió, annyira élethűnek tűnt” – mondta a triatlonversenyző, akinek a megadott időn kívül ugyan, de sikerült teljesítenie az embert próbáló feladatot.

„Öt perccel csúsztam ki az időkeretből, amit persze akkor nagyon sajnáltam. Annak viszont örültem, hogy mindvégig kitartottam és sikerült célba érnem. Így a kihívás teljesítéséért járó felvarrót nem, viszont az elismerő oklevelet én is megkaptam a program végén” – mesélte Johnny, aki hozzátette, hogy az extrém terhelésnek bizony megvoltak a következményei. – „Az öt nap alatt öt kilót fogytam, a testzsírszázalékom pedig 9-ről 7-re csökkent. Napi 8–10 ezer kalóriát égettünk el, és ennek csupán a 20 százalékát tudtuk bevinni. Természetesen az instruktorok végig ott voltak velünk és figyeltek az egészségünkre, hogy senkinek ne eshessen komolyabb baja. Tizenhárman indultunk a kihíváson, és a végén csak négyen fejeztük be. Azt hiszem ez mindent elmond a program nehézségi fokáról” – fogalmazott a sportoló.

A folyamatosan új kihívásokat kereső Janota Zoltán természetesen itt nem áll meg. Az Elit Challenge után egy héttel a Duatlon Országos Bajnokságon állt rajthoz, amit saját bevallása szerint is tartott. De ahogy azt már sokan ismerik, óriási küzdő, korcsoportos bronzéremmel fejezte be a versenyt. Pár nap pihenő és hamarosan folytatja a felkészülést a következő Ironman-versenyre, mégpedig azzal az eltökélt céllal, hogy megdöntse eddigi legjobb idejét.