Az egykori Kolumbusz Kristóf Humángimnáziumból mára csupán romok maradtak, kitört ablakokkal és graffitis falakkal. Stábunk kint járt a helyszínen és bejárta a volt iskolaépületet.
2007 nyara óta áll üresen az egykor nagy népszerűségnek örvendő Kolumbusz Kristóf Humángimnázium , mivel az akkori Gyurcsány-kormány nem adta meg az iskola működéséhez szükséges anyagi forrásokat. Az iskola képtelen volt folytatni a működését ugyanis rengeteg adósságot halmozott fel, így a 2006–2007-es tanévzárón végleg bezárta kapuit. Akkor még azt remélte a tantestület, hogy egyszer majd újra megtelik diákokkal az etyeki iskola, ez azonban nem következett be: az épület immár 16. éve üresen áll.
Leszakadt álmennyezet, üresen álló termek, romos folyosók – ez a látvány fogadja azt, aki ellátogat az etyeki Kolumbusz Kristóf Humángimnázium volt épületébe. Az egykori, reformpedagógiát alkalmazó intézmény híres volt egyéni tanítási módszereiről, kis létszámú osztályairól és élménypedagógiájáról. Ilyen volt például az utazóosztály ötlete is, ami azt jelentette, hogy a diákok elutazhattak a tananyag helyszínére, és ott sajátíthatták el az ismeretanyagot, legyen az Törökország, India vagy akár Egyiptom.
Az álomszerű iskolának – ahová mindannyian szívesen jártunk volna – azonban 2007-ben befellegzett. Ekkorra az intézmény annyi adósságot halmozott fel, amit képtelen volt fedezni, az akkori Gyurcsány Ferenc által vezetett kormány pedig nem tartotta be ígéreteit, miszerint anyagilag segít az iskolát. Az iskola speciális oktatási programja alapból is drágább volt, mint egy önkormányzati intézmény fenntartása, ráadásul az iskola vezetősége a legjobban tanuló diákoknak térítésmentes helyeket biztosított az intézményben.
Az iskola volt igazgatója, Kopcsik István akkor azt nyilatkozta, hogy több tényező együttes hatására voltak kénytelenek bezárni az iskola kapuit, amiben nagy szerepet játszott az is, hogy az akkori állami normatíva a képzési költségeknek csak a 42 százalékát fedezte, ráadásul az „Esély határok nélkül” elnevezésű programért végül nem kapták meg a korábban beígért állami támogatást, miközben elindítottak négy térítésmentes osztályt. Ezzel az iskolának évek alatt 100 millió forintot is meghaladó adó- és közüzemi tartozása keletkezett.
Az intézmény bezárása után a diákok kénytelenek voltak más intézmény után nézni, a tanárokra azonban nehezebb sors várt. A huszonhat főállású pedagógusból tizennyolcan utcára kerültek, csupán nyolc munkatársat tudtak tovább foglalkoztatni. Ők öntötték formába, digitalizálták és készítették elő kiadásra a Kolumbusz pedagógiai programjait, az elmúlt években rögzített szakmai anyagokat.
A diákok és pedagógusok sokáig reménykedtek benne, hogy az iskola feltámad hamvaiból, az újrakezdéshez azonban azonnali 53 millió forintra, valamint másfél éven át havi 3,5 millió forintra lett volna szüksége az intézménynek. A pedagógusok egészen 2016-ig azon dolgoztak, hogy az iskola megmaradjon eredeti formájában és újra ki tudjanak nyitni, ekkor azonban vandálok törtek be az épületbe, közel 5 millió forintos kárt okozva. Felfeszítették a szekrényeket, szétdobálták a könyveket, a folyosón pedig vécépapírt szórtak szét. Ennek és a további betörések eredményét láthatják ma a területre belépők: az egykori iskolának már csak a nyomai fedezhetők fel.
Az épület egy 4,5 hektáros park közepén helyezkedik el, ami egykor szovjet laktanya volt. Az iskola alapítói megvásárolva az épületet egy igazi álomiskolát tudtak kialakítani, rengeteg zöldterülettel, szabadtéri tanteremmel, a laktanyából maradt medencével és egy kültéri színpaddal, mondhatni amfiteátrummal. Mára mindebből csupán romok maradtak és az emléke annak, hogy milyen jó lehetett kolumbuszosnak lenni.
Stábunk kint járt a helyszínen és bebarangolta az egykori intézményt, hogy megnézze mi maradt mára az egykor fénykorát élő gimnáziumból.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre