„23 évesen, krónikus betegség nélkül már mindkét oltáson túl vagyok. Sokan kérdezik, ezt mégis hogy csináltam, úgyhogy most elmondom. Kellett hozzá egy kis szemfülesség, némi szerencse, és persze egy jó adag vakcinákba vetett bizalom, még akkor is, ha a mellékhatások kellemetlenebbek voltak, mint azt vártam. ”
„Április 1-jén csütörtökön érdeklődtem a háziorvosomnál, mit gondol, mikor kaphatok oltást. Közölte, hogy miután fiatal vagyok és egészséges, a listáján az utolsók közt kullogok. Kiderült azonban, hogy ha nem válogatok, akkor előrébb kerülhetek, és végül így is lett. Két óra múlva visszatelefonált, hogy valaki nem kérte a Szputnyikot, úgyhogy szombat reggel mehetek is az Uzsoki Utcai Kórház oltópontjára. Reggel 8-ra volt időpontom, 8 óra 10 perckor már túl is voltam az egészen. Az első és a második oltásom is egyformán flottul ment, a mellékhatások az utóbbinál azonban erősebbek voltak.
Mivel húsvét volt, egész nap sütöttem-főztem, mintha mi sem történt volna. 12 órával a vakcina beadása után este 8 körül azonban egyik pillanatról a másikra szállt ki belőlem az erő. Éjszaka már arra ébredtem, hogy ráz a hideg, éreztem, hogy lázas vagyok. Reggel megmértem, 38,5 Celsius-fokot mutatott a hőmérő, és ez így folytatódott egészen estig, aztán egy csapásra elmúlt.
Három hét elteltével a második oltást is megkaptam, és bár azt reméltem, hogy könnyedebben megúszom, mint az elsőt, nem így lett. 39 fokos lázam volt, és semmilyen gyógyszer nem hatott. Éreztem, ahogy küzd a szervezetem, és ezen nem segített a görcsös fejfájás, a végtagfájdalom és az étvágytalanság sem. Csak három nap elteltével lettem jobban, de jelentem: túléltem, és így is megérte!”
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre