Íme a pesti kalyibaváros: 15 éve élnek a sínek mellett

Csak ősztől tavaszig láthatóak a vonatról, egyébként a fák elfedik őket a kíváncsi szemek elől. Bár évek óta könyörögnek önkormányzati lakásért két önkormányzatnál is, egyelőre csak ígéreteik vannak.

Kispest és Pestszentlőrinc határán, hivatalosan már a XVIII. kerületben, konkrétan a senki földjén, szinte teljes rejtekben él jelenleg 10 ember. Építményeik a Lakatos utcai Vízmű betonkerítése és a vasúti sínek közötti részen állnak, a kezdetleges lakások mellett pedig üvegezett és üveg nélküli ablakkeretek százai sorakoznak.

Másfél évtizede várják a csodát

Az illegális mini közösség vezetője már 2005 óta itt él. – Tavasztól őszig nem fedeznek fel minket, eltakarnak a fák. De nincs is mi elől bujkálnunk, nagyon sokan tudják, hogy itt élünk. Kijárnak a rendőrök is, beadtuk a lakásigénylést az önkormányzathoz is, de az ígérgetéseikkel már tele a padlás – mondja a férfi.

Nem tartják magukat hajléktalannak, bár az irataikban az szerepel: XVIII. kerületi lakcím nélküli lakosok. Az ablakkereteket a férfi hordja oda, azzal fűtenek. – Az erdőből egy darab fát nem vágunk ki, ezért nem is piszkálnak minket. Ezekkel a keretekkel fűtünk, hozzák a konténert, belevágjuk az üveget, a fát pedig eltüzeljük, itt mindenkinek van kályhája – mondja a férfi.

Hangsúlyozzák, dolgozni is járnak, de az albérlethez szükséges kauciót már nem tudják kitermelni.

A gyámhivatal is kevés a változáshoz

Bár a 2005 óta ott élő férfi leginkább hallgatna magukról és rejtekhelyükről, az egyik nemrégiben odaköltözött párnak jól jönne a nyilvánosság.

– A pici babánkat elvitték, most egy hölgy felügyel rá. Ráadásul, ha pár hónapon belül nem oldódik meg a lakhatásunk, akkor végleg elveszítjük őt. Most már a gyámhivatali hölgy és az önkormányzati képviselők együtt próbálnak segíteni, de őszintén szólva semmi nem történik – mondja a férfi.

Van, aki felújítaná a szükséglakást, de hiába

– Egyszerűen nem hisszük el, hogy nincs szükséglakás. Kőműves vagyok, azt is felajánlottam, ha kell, fel is újítom a lakást – mondja Gábor. A másik férfi azt mondja, az édesanyjától örökölt némi pénzt, ő azt ajánlotta fel az önkormányzatnak. Előrelépés azonban nem történik az ügyükben.

– Nem messze tőlünk, alig egy hónapja egy 42 éves férfi felakasztotta magát. Kilátástalannak látta már a helyzetét. Nekünk is azt ígérik, hogy mindent megtesznek, de nem történik semmi – mondja a férfi, aki attól is fél, hogy ha rájuk irányul a figyelem, egyszerűen eltüntetik onnan őket.

– Hova megyünk? Hajléktalanszállóra tesznek? Én oda nem megyek! Inkább felkötöm magam! – mondja a férfi, majd a hátra mutatva halkan megszólal: – Ott a kötél. 5 méter hosszú, nem csak engem bír el.