Szaszák Zsolt: „A nevem az identitásom része”

 Szaszák Zsolt a hot! magazinnak árulta el, hogyan ismerte meg fiatal szerelmét, és súlyos balesetéről, munkáiról is mesélt. 

hot!: Nem túl gyakori vezetéknév a Szaszák. Kiderítettél valamit erről?

Szaszák Zsolt: Békéscsabán születtem, ott laktunk ötéves koromig, amíg el nem költöztünk Sopronba. A környéken él néhány Sza­szák család, valószínűleg szláv eredetűek. Szerepeltem a Sztárban sztár leszek!-ben, és Kero felhívott azzal, hogy «Elég szépen teljesít, Sza­szá­kom, de a neve… Hogy hívják a mamát? Bátori? Bátori Zsolt, az már egy férfinév, arra kéne változtatnia.» Mondtam, hogy megbeszélem a szüleimmel, de tudtam, hogy ezt nem akarom. Mindenki Szaszáknak szólít. Az identitásom része.

Miért költöztetek Békéscsabáról az ország másik felébe, Sopronba?

Édesanyámék tipikus alföldi parasztcsalád voltak, édesapám panellakó. Amikor jött a svájcifrank-válság, bedőlt a vállalkozásuk, mindent el kellett adni; Sopronban nulláról kezdtek új életet.

Anyagi okok miatt maradtál egyke? Annak idején nem kérdezgetted a szüleidet, hogy miért nincsen testvéred?

Talán csak egyszer kérdeztem meg. Anyukámnak az volt a válasza, ha érdeklődtek, hogy ők eleve egy gyereket akartak, és a prototípus olyan jól sikerült, hogy nem is kísérleteztek tovább. Én nagyon jól elvagyok egyedül. Nincsenek már gimnáziumi barátaim, a kapcsolatok áldozatul estek a színháznak, a szakmámnak. De mindez pótolható a kollégákkal.

Szaszák Zsolt szorong az elmúlástól

Magadnak való vagy?

Alapvetően kedves ember vagyok. Az a szeretetnyelvem, hogy ha valakivel beszélek, akkor hozzá kell érnem. De hiába kedvel az ember valakit, mégsem fogdoshatja a karját beszélgetés közben. Tulajdonképpen mindenki egy kicsit magának való. Sajnos már 27 éves vagyok, ezt érzem.

Már? De hát nagyon fiatal vagy, ráadásul a külsőd, a lényed olyan kölykös.

Szorongok az elmúlástól, talán azért is, mert néhány éve volt egy súlyos balesetem. De már hatévesen is azt kérdeztem a szüleimtől, hogy miért ünneplik a születésnapomat. Azért, mert egy évvel közelebb vagyok a halálomhoz? 

Kövér gyerek voltam, de sokat foglalkozom a testemmel, az étkezéssel, a futással. Az is segít, hogy naponta háromszor sétálok a kutyámmal, Maszattal. Imádom, és ő is mindenkit szeret. A barátnőmet is.

A barátnőd, Anna is színésznek készül. Hogy ismerkedtetek meg?

A Szegedi Szabadtéri Színpadon készültünk a Titanic bemutatójára. Megláttam egy kreol bőrű, göndör hajú, nagyon szép statisztalányt. Elhívtam kávézni, megkérdeztem, hogy a Színművészetire készül-e, mondta, hogy most vették fel a Ságváriba. 

Most ott tartunk, hogy időközben felnőtté váltam, nagyon sokat dolgozom, és keveset érek rá. Már elgondolkodtam azon, hogy lehetne gyerekünk, de megvárom, amíg Anna dönt. Eltelhet öt év, tíz, tizenöt – még akkor is nagyon fiatal lesz, és neki is el kell indulnia a pályán. Háromszor jelentkezett a Színművészetire, nem vették fel, a Broadway Stúdióban tanul. Az édesapja, Bo­ro­vics Tamás is színész.

Játszottál a Szegedi Nemzeti Színháznál társulati tagként, bár nem végeztél Színművészetit.

Nem is jelentkeztem soha. Akik a Broadway Stúdióban végeztek – Cseh Dávid, Gadó Anita, Kardffy Aisha –, mind itt vagyunk, és musicalszerepeket játszunk. Sasvári Sándor negyven évvel idősebb nálam, és én játszottam huszonévesen Jézust. Ha jelentkezem a Színművészetire, akkor eltelik öt év a tanulással, és nem én kapom meg a szerepet.

„Féltem, hogy belebukom”

Nagyon fiatal, 23 éves Jézus lettél, messze a krisztusi kortól. Érezted ennek a különösségét?

Amikor jelentkeztem a Madách Színházban a Szupersztár castingjára, azt gondoltam, hogy lehetek benne Simon vagy valamelyik pap. Aztán felhívott Szirtes tanár úr azzal, hogy megkaptam a szerepet. «Jó, de kit?» – kérdeztem. «Hát Jézust!» – válaszolta. Elárultam neki: félek, hogy belebukom. «Higgye el, jó lesz!» – mondta az igazgató úr. Jól sikerült, de ma is azt mondom, hogy ez nem volt egyértelmű.

Jól érzed magad a pályádon, a Madách Színház színészeként? Van-e valami, ami újdonság számodra?

Szabadúszóként tartozom a Madáchhoz. Próbálni nem nagyon szeretek, szerepet átvenni viszont igen. Hat darabban is benne vagyok. Játszom a Magyar Színházban a Valahol Európában musicalben. Ami pedig a legjobban érdekel, az a Fekete tyúk című darab: a Parno Graszt zenéjét felhasználva, a cigány identitásról szól. Zámbó Brigittával játszunk egy örökbefogadásra készülő fiatal párt. A kisfiú, akit nekik ajánlanak, cigány. És ezt nekem kell kimondani a szőke germán fejemmel. Erről a témáról beszélni kell. Ezzel a produkcióval járjuk az országot, élő zenekarral, és Anna is benne van az előadásban…