Molnár Gusztáv kiakadt – ezt mondta a szülésről

A kislányunk pedig egy nagyon vagány kislány lesz, és úgy képzelem, hogy azok a dolgok, amikben mi jók vagyunk, majd egyesülnek benne, tehát Dorina és az én szuperképességeim is. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mit fogok tanulni tőle. Nyilván nem akarok rá semmilyen plusz terhet rakni, mert ő nem azért születik, hogy megváltsa a mi vétkeinket, de nagyon várom, hogy felnőtt fejjel én egy ilyen tiszta, ártatlan kis lénytől mit tudok tanulni

Persze nagyon kevesen szülnek pont azon a napon amire ki lettek írva. Nálunk esélyes, hogy a lányunk kicsit ráhúz, jó neki odabent. Én ott leszek a szülésnél. Egy ismerősömmel beszéltem reggel, és megdöbbentem, mert számomra az elejétől természetes volt, hogy Dorina mellett leszek élete legfontosabb eseményénél

Az ismerősöm azzal jött, hogy ő ezt anno kihagyta, mert nem bírja, meg egyébként is nem akarja így látni a párját, mert azután nem tudja hogyan nézne rá nőként! Kiakadtam! Ez nem csak egy születés, hanem egy közös átlépés. Az anya biztonságban érzi magát, és nincs egyedül a legkiszolgáltatottabb pillanatban. Az apa nem kívülálló lesz, hanem részese annak a pillanatnak, amikor megszületik a gyereke – és vele együtt ő maga is apává válik. A baba egy olyan térbe érkezik, ahol már kapcsolat van, nem hiány. A kapcsolat pedig kap egy mély, közös élményt, amit semmi más nem tud helyettesíteni. A gyermek születésénél egy család is megszületik. Én azt gondolom, hogy azok a férfiak akik nem akarnak ott lenni csak egyszerűen nem merik beismerni, hogy nem elég erősek. Azt mondani, hogy utána pedig nem tudnának nőként nézni a párjukra, az pedig éretlenség. Az a férfi, aki attól fél, hogy a szülés után nem tud „nőként” nézni a párjára, valójában nem a nőt veszíti el, hanem az illúzióját róla. Nem a nő változik meg, csak kiderül, hogy a férfi eddig minek látta