A legendás színésznő, akinek színitanodája országszerte ismert, a Palikék Világa című podcast vendége volt. Földessy Margit mesélt az édesapjáról és volt férjéről is, és hogy hogyan lett náluk családi hagyomány a disszidálás.
Földessy Margit, a Balázs Béla-díjas elismert magyar színésznő édesapjáról és volt férjéről vallott, sőt, azt is elárulta, hogyan dolgozta fel, hogy mindketten elhagyták.
Margit édesanyja sem akárki, a Jászai Mari-díjas, Nemzet Színésze címmel kitüntetett Komlós Juci, aki egyedül nevelte fel kislányát, miután édesapja külföldre ment.
Hároméves voltam, amikor édesapám elhagyta az országot, kettős állampolgárként élte le az életét. Földessy Gézának hívták, máltai lovag volt és 96 évesen hunyt el. 1943-ban disszidált, valamit sejtett akkor. Először Franciaországba ment, utána pedig Bajorországba, Németországba.
„Édesanyám nem örült neki, nyilván. De ő, amíg élt imádta édesapámat minden gazemberségével együtt, mert az volt neki” – tette hozzá a színésznő.
Természetesen az édesanyja sem így képzelte el a családi életet, de példásan helytállt és Margit imádta őt.
De Komlós Juci a világon a legcsodálatosabb anyuka volt. Én nagyon jó kapcsolatban lettem édesanyámmal, nem rögtön, de kamaszkorom után. Akkor kértem bocsánatot, azért a sok mindenért, amit a lázadás miatt csináltam.
Édesapjával való kapcsolata nem volt felhőtlen, mégis hatalmas szeretettel emlékszik rá.
„De jó fej volt az apukám, mindenre alkalmas volt, csak apának nem, de ilyen másokkal is előfordult már.”
Eleinte tartottuk a kapcsolatot, mindig írt nekem mindenféle érdekes dolgot, például, hogy visszájáról vasalható ruhát fog nekem küldeni. Olyan 20 éves koromig vártam, de nem jött meg. Sose volt egy szava se igaz, de nem baj, mert én ezzel együtt kedveltem
– mesélte nevetve.
Voltak nehezebb időszakok is, de Földessy Margit ezekre is már csak legyint.
„Hát ha valakivel az életemben nem jöttem ki, az az apám volt, gyerekként három hónapot kint voltam nála és hazajöttem. Mert képtelenség volt. Aztán kamaszkoromban nem akartam vele soha többet szóba állni. De eljött az az idő, hogy elhatároztam, hogy majd én jól megmondom neki a magamét, hogy milyen csúnya dolog volt ez, hogy ő engem így itt hagyott. De sajnos nem került rá sor, mert amikor vettem egy mély lélegzetet ő azt mondta, hogy Jó éjszakát! és elment aludni.”
Margit életében nem az édesapja volt az egyetlen, aki elhagyta azért, hogy külföldön éljen.
Az élettársam hasonlóképpen távozott, úgy látszik, nálunk ez egy családi hagyomány. Ő Amerikába ment a testvéréhez. Én pedig 8 hónapos terhes voltam, amikor megtudtam, hogy az én Péterem nem jön vissza. Kiment a testvérét meglátogatni, meg körülnézni, aztán többet nem jött haza.
„Azóta pedig sajnos elhunyt autóbalesetben. Ez egy nagyon hosszú és nem mindenhol kellemes történet” – tette hozzá szomorúan.
Földessy Margitot ezek a nehézségek nem törték meg, csak ellenállóbbá tették:
Én ezt nem úgy élem meg, hogy engem elhagytak, és én most is szeretem őket.
Nem akar lemaradni a Metropol cikkeiről? Adja meg a nevét és az e-mail címét, és mi hetente három alkalommal elküldjük Önnek a legjobb írásokat!
Feliratkozom a hírlevélre