Zsurzs Kati: Az otthonom egy könyvtárba oltott múzeum

Zsurzs Katinak óriási megtiszteltetésben volt része, hiszen a napokban a Halhatatlanok Társulatának tagjává választották. A Metropolnak elmondta, nagyon hálás, amiért a munkásságát ebben a formában is elismerték.

 - mondta vidáman a színésznő, akit arról is megkérdeztünk, ezen kívül van-e még valamilyen titkolt vágya az elismerésekkel kapcsolatban.

 - magyarázta és hozzátette nem szabad díjakban mérni a sikert.

„Furcsa kimondani, hány éves vagyok”

Zsurzs Kati elárulta, hogy elégedett a szakmai sikereivel, jelenleg is rengeteg előadása és munkája van, amikor pedig éppen nem dolgozik, akkor az unokái társaságát élvezi. Akinek a mindennapjai tele vannak teendőkkel, gyakran úgy érzi, hogy szélsebesen repül az idő. Nincs ez másképpen az ő esetében sem.

„Mindig rácsodálkozom az idő múlására, hiszen még annyi megvalósításra váró tervem van és úgy gondoltam, még annyi minden áll előttem. Ez egy nagy disszonancia az emberben, amikor rádöbben, hogy már nincs olyan sok hátra. Nem temeti magát az ember, de az élet véges. Furcsa kimondani, hogy hány éves vagyok, néha megdöbbent. A gyerekeken látom, hogy milyen gyorsan telik az idő. Az idő valóban relatív, mindig attól függ, hogyan éljük meg. Vannak életkorok, amikor cammog, fiatalon szívünk szerint felgyorsítanánk, később pedig rájövünk, hogy nem kellett volna annyira siettetni, mert nagyon hamar elrepült. Legbelül nem érzem az idő múlását, legfeljebb csak az izületeimben. Rosszul van kitalálva, hogy az ember lelke fiatal marad, míg a teste megöregszik.”

Nem fél a jövőtől

Manapság sokszor halljuk, hogy meg kell tanulnunk a jelenben lenni és megélni a pillanatokat. Ez nem könnyű, hiszen gyakran megesik, hogy a múltbéli dolgokon emésztjük magunkat vagy éppen a jövő történései miatt aggódunk.

„Van ebben némi igazság, de a jövőtől nem félek, mert ha így teszek, ha nem, akkor is eljön. A múlttal viszont sokat foglalkozom, talán azért, mert sok emlék vesz körül. A lakásom egy könyvtárba oltott múzeum, mivel az egész család mindenféléje itt csapódott le nálam. Ez mindig arra késztet, hogy gyakran foglalkozzak a régi emlékekkel, viszont nem többet, mint a jelennel. Ahol kisgyerekek vannak, ott nem lehet nem rájuk és az ő jövőjükre fókuszálni, frissen tartanak és nem tehetem meg, hogy folyton nosztalgiázzak” - tette hozzá nevetve a nagymama, akinek hat unokája színesebbé teszi a hétköznapokat.

A színésznő elárulta, amikor a múltba réved, akkor csak a szép emlékek tengerén hajózik, az esetleges rossz döntéseken nem emészti magát.

 - árulta el.

„Ezt a terhet nem lehet az utódimra hagyni”

A színésznőt arról is megkérdeztünk, mennyire ragaszkodik a szép emlékeket idéző személyes tárgyakhoz.

- magyarázta a színésznő.

Azoknak az embereknek, akik szívesen veszik körbe magukat olyan tárgyakkal, amelyek az életük egy-egy fontos momentumára emlékezteti őket, fájdalmas belegondolniuk abba, hogy egy nap az enyészeté lesznek.

 - vallotta be őszintén.

„Vegyük a piszkos anyagiakat”

Az idő előrehaladtával a legtöbb színésznek határozott elképzelései vannak arról, hogy meddig szeretne színpadon maradni. Van, aki úgy dönt, hogy életének utolsó éveit pihenéssel tölti, más pedig elképzelhetetlennek tartja ezt és az a vágya, hogy a színpadon érje a vég.

- mondta elégedetten a színésznő, akinek bár tele van a naptárja, boldog, hogy a közönség töretlen szeretetét élvezheti.